Két lyukas garasból született a Zen Eatery története
A magyar vendéglátás piaca manapság telített, sérülékeny, és benne a jövő bizonytalansága mindennapos tapasztalat. Az újonnan nyíló helyek többsége már az első évben csődöt mond, így a két év a vendéglátásban nem csupán időtartam, hanem a siker szűrője is. A Zen Eatery nemcsak a túlélés mintapéldáját mutatja be egy ázsiai fúziós étteremként, hanem azt is, hogyan képes egy induló vállalkozás kinőni az első egységét.
Luu Trong Vinh és Szelei Pisti, a Zen Eatery séf-tulajdonosai, tükröt tartanak a saját tapasztalataik elé. E két év során folyamatosan próbálták kezelni a felmerülő problémákat, és mindeközben nemcsak a vállalkozásukat, hanem önmagukat is folyamatosan fejlesztették. Mindez a rendkívüli stressz és a korlátok feszegetése mellett zajlott: a sebezhetőséget és a szakmai látásmód megőrzését hangsúlyozva. A piacon végzett munka igazolta, hogy a Zen Eatery iránti kereslet folyamatosan nő, hogy nem csupán egy új helyről van szó, hanem egy stabil brandről is.
Szelei Pisti és Luu Trong Vinh a Zen Eatery sikereit nemcsak a tehetségüknek, hanem a kemény munkának is tulajdonítják. A két séf mértéktartóan vágott neki a vállalkozásnak, mindkettejük vágyával telve, hogy ne függjenek másoktól, és hogy a közönség értékelje, amit csinálnak. Költségvetésük rendkívül szűkre szabott volt: mindketten fejenként 2,5 millió forintot fektettek be, értékesítve a szükségtelen tárgyaikat és a lehető legkecsesebben berendezve az éttermet.
A Zen Eatery indításakor a séfek tudták, hogy a pénzügyi modelljük érzékeny. Tisztában voltak azzal, hogy hol szabad spórolni, és hol tilos. Az indulás óta eltelt idő alatt az étterem számos nehézséggel szembesült, de a kitartásuknak köszönhetően már egy hónap után visszafizették tartozásaikat, tíz hónapos működést követően pedig egy jól felszerelt konyhát üzemeltettek, a befektetett pénzt pedig nyereséggé alakították.
A Hunyadi téren való elindulás, ahol mások már rég csődöt mondtak, szintén kritikus mérföldkő volt. Mivel látták az igényeket, így nemcsak a belvárosban voltak képesek megvetni a lábukat, hanem helyet is teremtettek a fúziós gasztronómiának. A Zen Eatery története tehát nem csupán a hétköznapi vendéglátás része, hanem a kitartás, a tisztes munka és a szenvedély példázata is.