Júdás: Ősgonosz vagy Tragikus Hős?
A kereszténység egyik leginkább ellentmondásos alakja, Júdás Iskariótes, akinek árulása nélkül nem következett volna be a megváltás. A Biblia homályos utalásai és az évszázadok alatt formálódó köztudat által megrajzolt kép Júdásról folyamatosan torzul. Számos kérdés merül fel azzal kapcsolatban, hogy valóban ő volt-e a legnagyobb áruló, akinek kapzsisága vezetett tetteihez, vagy inkább egy tudatos politikai aktor, esetleg egy önfeláldozó tragikus hős, aki az isteni akaratot valósította meg. Az ő alakja különösen foglalkoztatta Fabiny Tamás, nyugalmazott evangélikus püspök, és Rényi András, művészettörténész, akik a CEU Határtalan Tudás című sorozat egyik húsvéti alkalmán beszélgettek a témáról.
Fabiny megosztotta, hogy Jézus és Júdás kapcsolatát egy érem két oldalához hasonlítja, ahol mindkét figura elengedhetetlen a másik létezéséhez. „Júdás nélkül nem lenne Jézus, de Jézus nélkül sem lenne Júdás” – húzta alá a püspök, akit már több mint húsz éve foglalkoztat Júdás személyisége, és könyvet is írt róla „Júdás, az elveszett tanítvány” címmel. Szerinte, bár az egyház kirekeszti és kitagadja Júdást, az oltárképek közé való, hogy tükröt tartson elénk. Arra kér, hogy gondolkodjunk el rajta: vajon nem lehetünk mi is Júdások a saját életünkben?
A Júdás Iskariótes néven ismert apostolról meglehetősen keveset tudunk, hiszen az evangéliumok csak bizonytalan információkat szolgáltatnak róla. A források szerint Kariótból származott, és Jézus tanítványává fogadta, rábízva az apostolok közös pénzének kezelését. Az árulásának oka azonban nem világos; a könyvek nem adják meg a választ arra, miért akarta Jézus halálát, vagy egyáltalán akarta-e. A különböző evangéliumok időrendi sorrendje által bemutatott Júdás arca egyre sötétebbé válik, ahogy haladunk a szövegekben.
Fabiny szerint a bűnös nő, aki megkeni Jézus lábát, esetében az első evangélium, Márk szerint még csak „egyesek megbotránkoznak”, míg a továbbiakban már minden tanítvány megbotránkozik, s végül János evangéliumában kiderül, hogy Júdás az, aki ezt a pazarlást elítéli. János megjegyzése szerint Júdás nem a szegények iránti nagylelkűsége miatt aggodalmaskodik, hanem mert tolvajként ellopta a közös pénzt.
Az Újszövetségben Júdás ábrázolásának eltérő hagyományai tükrözik személyiségének bonyolultságát. Halála körüli körülmények is széles spektrumot ölelnek fel. Máté evangéliumából kiderül, hogy Júdás megpróbálja visszavonni az árulását, és visszadobja a főképviselőktől kapott harminc ezüstpénzt. A főpapok elutasítják, így Júdás elkeseredésében felakasztja magát, előbb halva meg, mint Jézus. Ezzel szemben Az Apostolok Cselekedetei szerint, Júdás a pénzt elköltve egy mezőt vásárol, ahol tragikus körülmények között meghal.
Ezek a különféle szempontok és történetek arra utalnak, hogy Júdás Iskariótes komplex karakter, akit a történelem, a teológia és a művészetek folyamatosan újraértelmeznek, és akin keresztül a hívő ember saját életére és döntéseire is reflektálhat.