Milyen élményekkel gazdagodik egy újságíró egy hetes hírmentesség alatt?
Az időjárás változása, ahogy a meleg és párás májusi napok előrehaladtával már a nyár ígéretét hordozza, elindítja a gondolatok áramlását. Haladva az úton, amely lehetővé tette számomra, hogy eltávolodjak a napi rutintól, felmerült a kérdés, hogyan szabadulhatnék meg a választási kampány során kialakult figyelemzavartól, amely folytonos készenlétet igényel. Mindez éppúgy elmondható a telefonomról, ahogy a természet nyújtotta csendben való tartózkodásomról. Célom, hogy pihenjek, de az olvasott könyvek – David Szalay Flesh és Toni Morrison Dzsessz – inkább karcolgatják a gondolataimat, mintsem hogy megnyugtatnának.
A természet lágy öle
Román hegyekben töltött hétvégém során a szállásunk mellett csörgedező patak vízének hangja az otthoni városi zajt idézte, mint amikor a villamos csikorgása hallatszik. Az elütő jelzők a természetben való pihenésem háttérzenéje lettek. Morrison művének város és vidék, a civilizáció és a természet kettőssége, míg Szalay írása a férfi lét mélységeivel foglalkozik. Az ellentétek összefonódnak, a vidéki idillből a város súlya felé billen a mérleg. Egyik olvasmány sem hagyja, hogy a gondolataim mélyén csend honoljon.
Az előttem álló túra, a Cserna-völgyi Nemzeti Park Szeles-vízeséséhez vezető meredek ösvény különleges élményt ígért. A környezet csodái, a hegyek és a vízesés nyújtotta látvány megállít, és arra kényszerít, hogy megálljak, lélegezzek, figyeljem a természet csodáit, miközben egyesítik magukban a drámai feszültséget és a nyugalmat. A természet csodálatos, mégsem elhanyagolhatóan drámai, ahogyan az életünk folyamata, telve váratlan fordulatokkal és mély érzelmekkel.
Gondolatok között
Ahogy a vízesés zúgása körülölel, a város zaja, mint egy ismerős dallam, egyre távolabbra kerül tőlem. Egy hirtelen, üdítő hűvös szellő hoz enyhülést a napforróságban. Éppen ezt kerestem: a digitális világ mellőzését, a természetben eltöltött pillanatok varázsát. Mégis, a gondolat, hogy Szalay könyvében egy idézet említi a hétköznapiaság felháborító erejét, elindít valami mélyebb kiterjedést az elmémben. Hogyan maradhatok mozdulatlan, amikor a világ körülöttem folyamatosan zajlik, hatással van rám, és nem enged a csend nyugalmába süllyedni?