Colm Tóibín: Thomas Mann naplói veszélyes fegyvert adtak a nácik kezébe
„Amikor a közönség kérdezhetett, Krasznahorkai László annyit mondott: »Könyörgök, csak Istenről ne!« – idézte fel Colm Tóibín ír író, Krasznahorkai lelkes kiadója, akinek nemrég jelent meg Thomas Mann titkos életéről szóló regénye, A Varázsló.
A német íróóriás naplóival veszélyes fegyver került a nácik kezébe, de szerencsére nem tudtak vele élni – erről is beszélgettünk Colm Tóibínnal, a 31. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendégével.
Lübecktől Lübeckig
Lübeckben kezdődik, ott is ér véget A Varázsló című könyve. Az első oldalakon az ifjú Thomas Mann csalódással veszi tudomásul, hogy apja nem hagyta rá a családi bizniszt. Arra a kérdésre, hogy jó kereskedő lett volna-e belőle, Tóibín azt felelte: igazi burzsoá volt, aki jól kezelte a pénzügyeit.
Mann ismerte a könyvkiadás üzleti oldalát, szoros kapcsolatot ápolt a kiadókkal, Németországban a Fischerrel, az Egyesült Államokban a Knopfokkal. Minden eladott példány után 25 százalékot kapott.
Arra a felvetésre, hogy erre ma alig akad példa, Tóibín elmondta: az ő szintjén ma 8 százalék jár minden eladott puha fedeles példány után, a kemény fedeles kiadásnál pedig 10–12 százalék. Ezt igazi botránynak nevezte, és hozzátette, nem tudja, hogyan jutottak el ezekig a százalékokig.
A Kindle-kiadásért ma 22 százalék jár, pedig a kiadónak ezzel semmi költsége nincs: nincs se papír, se tárolás, se forgalmazás. Hozzátette ugyanakkor azt is, hogy semmi sem rosszabb egy siránkozó írónál.
Írók az üzletben
Arra a kérdésre, hogy ismer-e olyan szépírókat, akik az íráshoz és az üzlethez egyaránt jól értenek, Tóibín azt válaszolta: sokan jók az üzletben, és saját magát is közéjük sorolja. Mint mondta, nem kifizetődő pancsernek lenni, még egy költőnek is foglalkoznia kell a könyvkiadás ügyes-bajos dolgaival, őt pedig kifejezetten érdeklik az iparág mozgatórugói.
Thomas Mann nem csak az üzleti életben igazodott el jól, remekül házasodott is: a Pringsheim família igencsak tehetős volt. Férj és feleség, Thomas Mann és Katia Pringsheim nem titkolta, hogy jólétben élnek. Az író életéből egy apró momentum: míg a Mann házaspár Wagnert hallgat a müncheni operaházban, a sofőrjük kint vár, a lépcső alján, kezében a kabátokkal. 1923-ban vagyunk, a hiperinfláció idején.
Tóibín eljátszott a gondolattal, hogy a fiatal Hitler is ott áll az opera előtti tömegben azok közt, akiknek nincsen pénzük a jegyre. Mint mondta, ez merő kitaláció, csak annyi biztos, hogy Hitler Münchenben tartózkodott.
Brooklyntól Long Islandig
Olyan hatást tettek Colm Tóibínra Krasznahorkai László mondatai, hogy húsz éve kiadót alapított, csak hogy kiadhassa a magyar író műveit az Egyesült Királyságban. Azóta is megjelenteti őket, nemrég József Attila verseibe is belekóstolt, de a 71 éves ír regényírót más szálak is kötik Magyarországhoz.
Épp megtörtént a rendszerváltás, amikor felbukkant Budapesten: a második regénye nagy részét itt írta 1990-ben. Ez volt az 1992-ben megjelent The Heather Blazing, egy ír bíró családtörténete. A helyszín – Wexford megye – A blackwateri világítóhajóban is felbukkan, csak a család változik.
Tóibín hét évvel későbbi regénye felkerült a Booker-díj rövid listájára, ami egyet jelent a világhírrel. Bár a Brooklyn csak a hosszú listáig jutott, a belőle készült film olyan löketet adott a regénynek, amiről minden szerző álmodik. A New Yorkba kivándorló ír lány történetét Tóibín a 2024-ben megjelent Long Island című regényében írta tovább, csoda, hogy még nem készült film vagy minisorozat belőle.
Az írót ma már talán felismernék, ha Budapest utcáit róná, 1990-ben ez a veszély azonban nem fenyegette. Olyan helyre vágyott, ahol nem ismer senkit, ahol nem érti a nyelvet. Egy kis szálló kis szobájában lakott a főpályaudvar mellett, csaknem két hónapig dolgozott ott a regényén. Tél volt, rettenetesen hideg, latyakos hó mindenütt – emlékezett vissza Tóibín a zord, de íróilag gyümölcsöző időkre.