Pártból pártállam: a Fidesz és a titkosszolgálatok működése
A Fidesz kormányzása alatt a titkosszolgálatok tevékenysége újra a Kádár-rendszer mentalitását idézi. A napokban felmerült kérdés, hogy vajon a nemzetbiztonsági szolgálatok infrastruktúrája csupán egy kisiklás áldozata, vagy egy mélyebb rendszerhiba jele. Különösen aggasztó, hogy a hatalomhoz való lojalitás, ahelyett, hogy a nemzet érdekeit szolgálná, mennyire befolyásolja a jelenlegi működésüket.
Az állambiztonsági szervek, amelyek a Kádár-rezsim alatt alakultak ki, a rendszerváltás során alig változtak. Az új nemzetbiztonsági szolgálatok, mint például a Nemzetbiztonsági Hivatal, 1990 februárjában jöttek létre, de a háttérben sok tekintetben a Kádár-rendszer örökségét örökölték, javarészt az akkori állambiztonsági vezetés irányítása alatt.
A Dunagate-ügy, amely során titkos állambiztonsági dokumentumok szivárogtak ki, világossá tette, hogy a III/III csoportfőnökség továbbra is szoros kapcsolatban állt a frissen alakult demokratikus pártokkal, és folyamatosan jelentéseket küldött az MSZP vezetésének. E dokumentumok nyilvánosságra kerülése felkeltette a közvélemény figyelmét, és a rendszer hibáit is feltárta, hiszen a belső biztonsági szolgálatok nemcsak a rendszerváltás zűrzavarában játszottak szerepet, hanem továbbra is a hatalom védelmét szolgálták.
A III/III-as csoportfőnökség lebontása máig vitatott ügy, hiszen a kormány úgy tűnt, hogy a III/III-as tagjaira próbálja áthárítani az összes felelősséget. Kihasználva a Dunagate-ügyet, a kormányzat megpróbálta elterelni a figyelmet a szervezet más problémáiról, és a régi állambiztonsági struktúrák akaratlanul is átláthatóságra kényszerültek.
1990 februárjában a kormányhatározat értelmében a nemzetbiztonsági szolgálatok állományának jogfolytonossága biztosítva maradt, így a korábbi alkalmazottak, bár a nevük változott, de a jogi státuszuk érintetlen maradt. Ezzel a lépéssel a kormány világosan kommunikálta, hogy nem történt valódi rendszerváltás, csupán a hogyan a névátírás történt meg.
Ez a helyzet felveti a kérdést: mennyire sikeres a rendszerváltás, amikor az új szervek alapvető feladatai nem változnak, csak a nevük? A válaszok keresése folytatódik, ahogy a titkosszolgálatok működése egyre inkább a Kádár-rendszerhez köthető mintákat idézi.