Bűnök között bűnös, aki bűnös
Petri Lukács Ádám, az újságíró és író, akinek pályafutása a Magyar Narancsban indult, mindig is a politikai és társadalmi történések szélén mozgott. Horn Gábor mellett dolgozott tanácsadóként, és 2018-ban Schmidt Mária támogatásával visszaemlékezés kötet jelent meg apjáról, Petri Györgyről. Az utóbbi években a Szépművészeti Múzeumban és az MCC kutatójaként, a Mandiner írójaként tevékenykedett.
Bolondos és zűrzavaros időszakait így a múlt árnyainak kíséretében éli meg, hiszen a mamájának öngyilkossága után 18 évesen írta meg Túlélet című regényét, megerősítve egyfajta életprogramját, hogy túlélje a nehézségeket. Életének sokszínűsége és különböző identitásai közepette tükröződik az a kérdés, hogy mit is jelent valójában „élni”.
Most, ötven felett, a társadalom múltbeli bűneivel való szembesülés idején ír. Az állami kommunikáció célja nyilvánvaló: a társadalmat a régmúlt, közelmúlt és jelen bűneivel szembesíteni, hogy a kritika és a reflexió révén reflektálhasson a közéleti problémákra.
Azon idők emlékei kavarognak, amikor politikai pozíciók elnyerése érdekében írt olyan véleményeket, amelyek sok esetben az aktuális kormány politikai retorikájával egyeztek. Sokak, akiket szeretett, érvekkel próbálták megmagyarázni, miért kártékony a kormányzás; ő viszont, miközben megértette a kritikát, mégis részt vett ebben a hatalmi játszmában.
Petri tapasztalataira visszatekintve felfedezhetjük, hogy sokan, akikkel együtt élt, elvi alapon utasították el a közpénz felhasználását, míg ő észrevétlenül beilleszkedett ebbe a világba, ahol a felnövekvő generációk körében a rendszerellenesség volt a norma. A demokratikus ellenzék szellemi hagyományait magáénak vallva nőtt fel, és a szamizdat irodalom világában találta meg a helyét.
Miközben a múltban például a Fideszhez közel álló körök tagja volt, Petri vonzódott a kreatív tevékenységekhez, még ha kezdetben ez nem is volt tudatos. Számos emlékezetes pillanata van, hiszen a Beszélő első számának felolvasása után kezdődött el karrierje. Az újságírói életpályája folytán találkozott számos jelentős társadalmi és politikai szereplővel.
A vizsgálódások során, tapasztalatai során egyre inkább láthatóvá vált, hogy a politikai játszmák nem csupán a hatalom megszerzéséről szólnak; hanem sokkal inkább a társadalmi életet átszövő, mindennapi félelmekről és konfliktusokról. Különösen kiemelkedő számára a 2006-os „nem kicsit, nagyon” eseménysorozat, amely a törvénytelenségre és az állampolgári jogokra hívta fel a figyelmet.
A felnőtté válásának legmeghatározóbb élményei között szerepelnek azok a pillanatok, amikor a rendőri brutalitás látványával kellett szembenéznie. Ezek a tapasztalatok nem csupán félelmet, hanem a társadalmi felelősségvállalás szükségességét is előtérbe helyezték, ami egy új, elkötelezett állampolgárt formált belőle.
Petri Lukács Ádám élete és munkássága reflektál arra a bonyolult és sokszor ellentmondásos politikai valóságra, amelyben élt és dolgozott. Az átélt események és a belső vívódások mind azt tükrözik, hogy a társadalmi elköteleződés és a bűnök reflektálása elengedhetetlen része a hazai közéletnek. A múlt bűneit nem lehet elfeledni, de Petri Lukács áldozatok mellett a megértés és a kritika új útjaira is rávilágít.