„Szabad embereknek szabad sajtóra van szükségük” – A magyar kormány médiapolitikája az amerikai sajtó középpontjában
A. G. Sulzberger, a The New York Times kiadója, nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy felvázolja a sajtószabadság elleni globális támadások térképét. A Notre-Dame Kellogg Institute rendezvényén nem csak általánosságban beszélt a demokráciákat fenyegető veszélyekről, hanem konkrét példákat emelt ki. Magyarország neve ismételten említést nyert, mint a sajtóirányítás modern, manipulált eszköztárának egyik legszembetűnőbb példája. Orbán Viktor politikai kommunikációs igazgatója, Orbán Balázs elrettentő példaként került elő.
A sajtószabadság alatti rendszeres támadások
Sulzberger figyelmeztetett arra, hogy az a modell, amely egykor az amerikai társadalom szilárd alapját képezte, ma már támadás alatt áll világszerte. A sajtószabadság – az egészséges demokrácia egyik tartópillére – napjainkra sok helyen célkeresztbe került. Az újságírók elleni zaklatás, megfélemlítés és megfigyelés drámai mértékben nőtt, míg a cenzúra és a fizikai fenyegetés sok országban már hétköznapossá vált. Rekordszámú újságírót börtönöztek be vagy gyilkoltak meg az elmúlt években.
Bár autoriter országok, mint Kína és Oroszország szinte tankönyvbe illően mutatják, hogyan nyomják el az információszabadságot, Sulzberger arra is rávilágított, hogy létezik egy másik, rejtettebb forgatókönyv. Ebben a demokratikus intézményeket megkérdőjelezhetetlen stabilitásként tálaló országok – például Magyarország és India – legitim, demokratikusan megválasztott vezetői módszeresen aláássák az ellenőrzési mechanizmusokat, köztük a sajtót.
A jogállam leépítése és a monotónikus csend
A jogállamiság elleni támadások, ahogy Sulzberger részletezte, sokszor a sajtó megrövidítésével, kordában tartásával kezdődnek. Ez nem csupán a független újságírás ellen irányul; ez az első lépés abba az irányba, hogy elnémítsák a kormány felett szükséges kontrollt gyakorló hangokat. Egy olyan világban, ahol az emberek információhoz való hozzáférése ennyire meghatározó, az efféle manipuláció globális következményekkel jár.
Az újságírókat ma már nem csupán az állami cenzúra vagy erőszak fenyegeti, hanem az is, hogy a sajtó intézményei finomabb, „alattomosabb” eszközökkel válnak a kormányzati hatalom játékszerévé. A centralizált médiapolitika, az erőforrások átcsoportosítása baráti kezekbe, valamint az információs monopóliumok kiépítése egy jól ismert forgatókönyv lett, amit Sulzberger szerint Magyarország esete tökéletesen példáz.
A demokrácia árnyékában zajló forgatókönyv
Ebben a káprázatban a demokrácia nem a szabadság szinonimája, hanem az autoriter ambíciók leplezésére szolgáló eszköz. Legitimitásra hivatkozva aláássák a függetlenséget, a kontroll lehetőségét, végül pedig magát az igazságot. Sulzberger szerint ez a „kígyózó” megközelítés már nemcsak a feltörekvő diktatúrák sajátja, hanem olyan helyeken is jelen van, ahol a demokrácia elvben erős és működőképes.
Az előadás részeként Sulzberger kiemelte, hogy a szabad sajtó jelenlegi helyzete teret engedett annak, hogy az igazság hatalma helyett a félelem diadalmaskodjon. Az újságírás alapvető funkciója – igazságot szólni a hatalomhoz – világszerte megkérdőjeleződött. A kérdés csak az, hogy hol húzódik az a határvonal, amelyet a társadalmak hajlandók még eltűrni, mielőtt felismernék, hogy a szabad sajtó nélkülözhetetlen a szabadságra törekvő emberek számára.
Forrás: hvg.hu/360/20250514_demokracia-sajtoszabadsag-Orban-kormany-New-York-Times-kiado-Sulzberger