Tóta W. Árpád: Kicserélték a népemet, amíg aludtam
Valószínű, hogy míg aludtam, valaki sorsomat, identitásomat kicserélte. Tízezres tömeg vonult az utcákra azért, mert néhány fiatal bűnelkövető az állítólagos nevelési célzattal a kormány által elszenvedett fizikai bántalmazás áldozatává vált. Még ha a szándékaik jók is, a módszerek, amelyekkel próbálnak rendre utasítani, meglehetősen megkérdőjelezhetők. Amikor a kormány a menekült fiatalokat hívta haza, ahogy sokféle érvet felhoztak, az együttérző társadalom víziója nem volt köztük.
Az igazság az, hogy napjainkban sem élhetünk abban a társadalomban, ahol a gyerekek és árvák valódi védelmet kapnának. A gyermekvédelmi rendszer nem csupán a bűnelkövetők szenvedéséről szól, hanem árvák és rászorulók életéről is. A szegénység stigma, beleértve a hajléktalanokat, akiket a többség könnyen elítél. Valahogy mindezt hajlamosak vagyunk elfeledni, amikor a társadalmi feszültségek fokozódnak – legyen szó családi problémákról, régi sérelmekről, vagy akár társadalmi feszültségekről, ami csak olajat önt a tűzre.
A Szőlő utcai botrány újabb bizonyítéka annak, hogy az ellenzék számára a kormány újabb ügyet ajánlott a kritikák tárgyaként. A kormánypárt pedig megdöbbentő cinizmussal kezeli a helyzetet, arra hívva fel a figyelmet, hogy a börtön nem a rehabilitáció helye, hanem inkább a büntetésé. A rabok fizikai bántalmazása éppen ezért nem számít meglepetésnek, és lehet, hogy csak idő kérdése, hogy ez a helyzet tartósan fennmaradjon.
Mindeközben viszont a Szőlő utcai eset mindössze egy epizód a hosszabb történetben, melyben a társadalom és a politika összefonódik. A kormány kommunikációs stratégiája eltereli a figyelmet a súlyos kérdésekről, és lejáratja azokat, akik éppen a változásokra próbálnak felhívni. Az emberek már csak álmodozhatnak arról, hogy egy nap tényleg másmilyen társadalomban élhetnek, ahol a gyermekek valóban védelmet élveznek, és a szegénység sem lenne stigma.
Forrás: hvg.hu/360/20251217_Tota-W-Arpad-Kicsereltek-a-nepemet-amig-aludtam-Szolo-utca-tuntetes