Tóta W. Árpád: Vége van, kicsi!
A népmesék igazságtételért kiáltanak, és az emberek joggal érzik, hogy nem lehet az igazság, hogy a hatalmon lévő minimális létszámú emberek, a „tejbetök nullák” százmilliárdokat tulajdonítanak el. Az ő felelősségük megkérdőjelezhetetlen, és sürgető szükség van arra, hogy ezt a valóságot végre elismerjük, hiszen ez lenne a legegyszerűbb módja annak, hogy eleget tegyünk az elvárásoknak.
A változások fázisai hasonlóak a gyászfolyamat lépéseihez: hitetlenkedés, gyanakvás és félelem. Megszoktuk már a jelenlegi rendszert, beleépült a létünkbe, míg stratégiáink, üzleti terveink és gondolataink a kialakult állapothoz igazodtak. Most, hogy sikertelenül próbálunk szabadulni a hatalmi struktúrától, egy áttétes rákhoz hasonlóan tapasztalhatjuk, hogy ez a rendszer minden hajlatban és zsigerben megvetette a lábát bennünket.
Fel sem tudjuk sorolni a rengeteg kárt, amit a jelenlegi rendszer okozott: a gazdaság, a kultúra, az iskolarendszer, a sajtó, a hit és a közélet mind a hatalom kiszipolyozása alatt szenvedett. Számos összetevővel kellett szembenéznünk, s küzdenünk kellett a nyelvük és a bornírt világképük ellen. Ez a rendszerszintű elnyomás erőteljes érzést keltett bennünk: a nyelvünk, a gondolkodásunk, minden kifejezésmódunk küzdelmet jelentett számunkra.
Most viszont azt remélhetjük, hogy mindent visszavehetünk. Még a győzelmet várók is kénytelenek belátni, hogy kétharmad nélkül nem valószínű a változás, és az irányítás alatt maradó jogrendszer, a lopott kincsek, a látszólagos autonómiát biztosító intézmények megnehezítik az igazságtételt. Továbbá, az alapítványok, a magántőkealapok és a propaganda hatalmas befolyással bírnak a közélet formálásában.
A megsemmisülés sajnos teljes. Orbán Viktor és köre már évtizedek óta hirdeti, hogy ők a nemzet önképe, miközben kiderül, hogy ez messze nem igaz. A nemzet fogalma sokkal szélesebb, sokszínűbb annál, mint amit ők képviselnek. Az érvek és a logika gyakran süket fülekre találnak, mintha egy szívlapáttal kellett volna igazolnunk, hogy nem ők képviselik a valós nemzeti érdeket, hanem csupán ennek egy furcsa szubkultúráját.
A jövő a mi kezünkben van, hiszen a változás ideje elérkezett, és most már nem tűrhetjük tovább ezeket a visszaéléseket.