A ROSSZ MONDATOK ELSZÁNT ELLENSÉGE: TOM STOPPARD EMLÉKÉRE
Tom Stoppard, a csehszlovákiai születésű író, a közép-európai térség egyik jelentős kulturális képviselője, a filmiparban is elismert forgatókönyvíróként vált ismertté. Szombaton hunyt el, 88 éves korában, emlékére most újra közöljük a HVG 2012-es portréját.
Stoppard munkássága során a széles körben szeretett filmalkotások mellett figyelmet érdemel az irodalmi művei is, amelyek mélybe ható gondolatokat hordoznak. Legutóbbi nagyobb projektje Lev Tolsztoj klasszikus regényének, az „Anna Kareninának” filmes adaptációja volt. Az Oscar-díjas Sir Tom a brit The Guardian napilapnak elmondta, hogy mielőtt nekilátott az írásnak, közel negyven év után újból elolvasta a regényt, és megtekintett több korábbi filmes feldolgozást is, köztük az 1935-ös Greta Garbo főszereplésével készült filmet, az 1948-as változatot Vivien Leigh-jel, valamint a BBC hatórás változatát, melyből saját szavai szerint a legtöbbet tanult.
A londoni világpremier után hamarosan hazánk mozijába is eljutó film forgatókönyvét Joe Wright rendező kérte fel, aki az utóbbi években a kosztümös filmek specialistájává vált. Wright korábbi munkái között található a „Büszkeség és balítélet” és a „Vágy és vezeklés”, ahol a főszereplőt ezúttal Keira Knightley alakítja, aki Anna karakterét formálja meg: ő az a nő, aki szenvedélyes szerelem miatt hagyja el családját, majd elkerülhetetlen végzetébe rohan.
Stoppard, akiről Upor László „Majdnem véletlen – Tom Stoppard fokozatos megközelítése” című monográfiájában is olvashatunk, mindig is a rossz mondatok és megfogalmazások elleni ádáz harcot hirdette. A forgatókönyv készítését nem tekintette irodalmi munkássága részeként, inkább egyfajta játékos kísérletként jellemezte, amely számára szórakoztatóbb volt, különösen, amikor nem saját drámán dolgozott. Kétségtelen, hogy hírnevének jelentős részét a filmes munkái adták, amelyek végigkísérték életét.