Gyükeri Mercédesz: A bejgli titkos összetevője

GYÜKERI MERCÉDESZ: A BEJGLI TITKOS HOZZÁVALÓJA

Mi köze egy mentett spánielnek a receptgyűjteményemhez, és miért kötődik örökre a karácsonyhoz Jane Austen, aki mellesleg idén lett volna 250 éves? Tényleg, mutattam már a receptkönyvem? Jól titkolt kincseim között egy határidőnapló lapul, műbőr borítással, ami évekig porosodott, míg végül újra életre kelt. Kétlem, hogy valaha is érdemes lett volna bemutatni bárkinek, főleg hogy nem különösebben díszes. Azonban harminc év távlatából emlékszem, hogy egy karácsonyi ajándék gyanánt érkezett az életembe, valamikor 1995 elején, amikor mindent elmondtak az ajándékokról, kivéve azt, hogy milyen konyhai rejtélyekre fog engem emlékeztetni.

A receptkönyv mellett egy tolltartó és toll is lapult benne, sejtésem szerint anyám rohanhatott a legkisebb sorban állás érdekében a boltban, és az alatt a pár perc alatt többet kutyagoltak az ajándékok között, mint gondolnánk. Furcsa módon, a használata eszembe sem jutott, így most, harminc évvel később, felfedezem benne a légitársaságok fontos telefonszámait, vacsorázóhelyek listáját, és sok más információt, ami a múltban többször okozott zűrzavart.

Egy másik izgalmas fordulat történt a történetben, amikor 1996 telén a családunkhoz került Artúr, az angol cocker spániel. Az ő érkezése több kérdést is felvetett, és szorosabbra fűzte a kapcsolatainkat. Az ő szőrkupacának megjelenése a környékünkön egy fagyos téli napon ért el minket, amikor a kutyus egyre nehezedett a kutyasétáltatások során. Fogalmunk sem volt róla, miért került hozzánk; a gazdája láthatóan nem akarta már, csak annyit mondott, hogy ha kell, éppen most elvihetjük.

A kutyus viszont nem éppen volt a könyvek kedvelője, inkább a kanapé mögött bujkáló apró rejtélyekben találta meg a helyét. Azonban különös este érkezett el, amikor rájöttem, mi lehetett annak a titkos összetevője, amihez a bejgli receptem kötődik. Lehet, hogy éppen ő tette lehetővé, hogy felfedezzem, amit addig sosem tudtam a töltelékekről. Visszaemlékezek, hogy valamikor 1997. december 23-án raktam be a határidőnaplómba a bejgli receptet, ami lényegesen különbözött a konyhában már régebben használtaktól. Kis szerencsével és szorgalommal kínálhattam az unalmas karácsonyi ünnepi vacsoránkat egy különleges desszerttel.

Pár napja a tévében bemutatták a Büszkeség és balítélet című filmet, amelyben Colin Firth Mr. Darcy szerepét játszotta. Ez a mű azonban nem csupán a filmvizsgálgatásról szól, hanem a közönségek meghódításáról is, ahol Liz Bennet sorsfordító pillanatait figyelhettem meg. Hihetetlen, hogy milyen sokat mond ez a film a szerelemről és a döntésekről, amiket hozunk. Éppen a vizes inges jelenetnél találtam szembesülni a konyhai csatatér veszteségével, amikor az utolsó bejglim odaégett.

Az emlékezetes pillanatban, ahogy Liz Bennet és Mr. Darcy kapcsolata fejlődésének tanúi lehettünk, végre megérintettek az érzelmek. Bár a karácsony örömeit úgyis megpróbálom újraalkotni évről évre, van valami szívhez szóló dolog a bevált, régi receptjeimben: a bejgli mindig is az én titokzatos összetevőm volt. Készítem őket, figyelve a részletekre. Amikor az elkészült bejgliket az asztalra helyezem, szívből visszaemlékezem mindazokra a dolgokra, amit az elmúlt évek során összegyűjtöttem, és amit a családom mindig is nagyon fontosnak tartott.

Az összes kísérlet és tapasztalat, amit a bejglik készítése alatt magamba szívtam, azóta is részévé vált a karácsonyi hagyománynak, amelyben Jane Austen írásainak mélysége ragyogó tükröződését látom. Kezdetben a bejgli recepteknek nem voltak elérhetőségeim, a könyv nagy része természetszerűleg csekély érdekfeszítéssel telt el, és valószínű, hogy a tapasztalatok formálása is a titkos összetevő érkezésével vált teljessé. Mindezek ellenére, azóta a recept elkészítése összefonódott a Büszkeség és balítélet film élményével, és noha a felnőtt élet lehetőségeivel járó elvárások korlátozzák a konyhai bonyodalmakat, a vágyam mindig is arra irányul, hogy megtartsam ezt a mágikus kapcsolatot, ami folytatódik a sütés során.

A bejgli titkos hozzávalói

Az alábbiakban megtalálható a bejgli receptje, amely hat rúdhoz elegendő hozzávalót tartalmaz:

  • 45 dkg finomliszt
  • 45 dkg rétesliszt
  • 5 dkg élesztő
  • 2 dl langyos tej
  • 10 dkg porcukor
  • 2 tojássárgája
  • 35 dkg vaj
  • + 1 tojás a kenéshez

A sütési folyamat lépései a következők: keresd meg a DVD kábeleit, csatlakoztasd a tévéhez, és játszd le a Büszkeség és balítélet első lemezét. A langyos tejben és egy kicsi cukorral felfuttatott élesztőt összekeverjük a vajjal, hozzáadva a tojássárgákat is, majd alaposan összegyúrjuk a liszttel. Az elkészült tésztát hűtőbe tesszük, míg a töltelékek langyosra nem kerülnek. Másnap a tésztát elővesszük, és hat egyenlő részre osztva cipókat formázunk belőlük. Töltsük meg a kinyújtott tésztát a töltelékekkel, majd hajtsuk össze és tegyük a sütőbe 180 fokon, míg szépen meg nem barnulnak.

Karácsonyra készült bejglivel, büszkén mesélve a titkos összetevőről, újra átélhetjük Jane Austen világát. Aztán bármikor készen áll holdsugárral és extra mázzal megünnepelni a közép-európai ünnepeket.

Forrás: hvg.hu/360/20251223_Gyukeri-Mercedesz-A-titkos-hozzavalo-jane-austen