John McEnroe: Apám azt mondta, ha panaszkodsz, legalább ne káromkodj
Azt reméli, a kirohanásai mellett a játékára is emlékeznek, és a mai teniszezőktől szívesebben látna több érzelmet a pályán. A beszélgetésünk alatt derült ki, hogy John McEnroe valójában soha nem jelentette be a visszavonulását, úgyhogy ezt bepótolta nekünk. A Eurosportnál szakértősködő teniszlegendát egy nemzetközi kerekasztal-beszélgetésen kérdezhettük többek között a saját múltjáról, Carlos Alcaraz jelenéről és Novak Djokovic jövőjéről.
Carlos Alcaraz a csuklósérülése után tért vissza a US Openre, és egészen a negyeddöntőig jutott, ahol elképesztő meccsen kapott ki végül Ben Sheltontól. Sokan őrültségnek gondolták, hogy a kihagyás után ilyen gyorsan bevállal egy nagy versenyt.
Mindenekelőtt nagyon örülök, hogy visszatért, ez hatalmas lendületet adott a tornának. Látszott rajta az elszántság, még úgy is, hogy fizikai problémákkal küzdött, és a meccs végén hányingere is volt. Nagy kihívás kihagyni a kisebb tornákat, és aztán egy ilyen nagy versenyen visszatérni, biztos, hogy kockázatot vállalt ezzel, de az is biztos, hogy megvolt rá az oka. Volt esélye a győzelemre, de Ben élete legjobb meccsét vívta, és a hihetetlen fizikai erőnléte is segítette. Ez kellett ahhoz, hogy ne kapjon ki, mert Alcaraz képes lenne bárkit legyőzni.
Mindent egybevetve úgy tűnt, hogy mosollyal az arcán búcsúzott a pályától, és ez nekünk, nézőknek fantasztikus. Remélhetőleg nem fogja érezni a fizikai igénybevétel utóhatásait, és menetel tovább. Viszont azt gondolom, Carlosnak azért lesz nehéz felzárkóznia Djokovichoz vagy Federerhez a Grand Slam-győzelmek terén, mert az ellenfelei között vannak olyan játékosok, mint például Shelton, akik bármikor előléphetnek egy kihívásos mérkőzésre, és bizonyos esetekben akár Carlos Alcaraz kezéből is kicsavarhatják az ütőt, és frusztrálhatják őt. Ez dilemmaként fog jelentkezni a pályája során.
A mostani játékát elnézve nem tűnt rozsdásnak, a „rozsdásodás” akkor jelentkezett, amikor egy nála jobb játékossal állt szemben, aki élete legjobb mérkőzését játszotta, és táplálkozott abból a hihetetlen energiából, amit Flushing Meadows ad. Carlos elhitette, hogy ha a legjobb formáját hozza, képes lenne megnyerni a tornát – nem volt a legjobb formájában, és a teste is akadályozta, viszont Shelton érdemei elvitathatatlanok. Én csak szeretnék még egyszer köszönetet mondani neki, hogy eljött és játszott. Hatalmas dolog volt az US Open számára, hogy Alcaraz visszatért ide.
Alcarazt már többször hasonlította Federerhez. Játsszunk el a gondolattal, hogy milyen lenne egy olyan meccs, ahol a csúcsformájában játszó Federer találkozik a csúcsformában játszó Alcarazzal.
Ez lenne az álommérkőzés. Azt mondanám, 50-50 százaléka lenne bármelyiküknek a nyerésre. Még csak nem is vagyok biztos benne, hogy függne a pálya fajtájától az eredmény. Carlosnak nyilván több sikere volt a Roland Garrosson, Rogernek Wimbledonban és a US Openen. Hát igen, ezek azok a fantázia-mérkőzések, amelyekről szívesen beszélget az ember.
Federerrel pályára lépett a US Open előtti bemutatómeccsen. Milyen élmény volt együtt játszani vele?
Számomra ez felért egy US Open-döntővel. Ma már alig játszom meccseket, néha pályára lépek még a Roland Garroson szenior párosban, vagy játszom a gyerekekkel az akadémiámon. De kimenni Rogerrel és a mentoromról, Arthur Ashe-ről elnevezett stadionban játszani André Agassi és Andy Roddick ellen – ennél már nem lesz jobb. Fantasztikus volt. Csak remélem, hogy nem csináltam magamból bolondot, és meg tudtam mutatni, hogy egy kicsit tudok játszani.