Krasznahorkai Lászlónak nem kötelező olvasmányt kellene lennie
Amint a diskurzus kezdődött Schiller Mariann, az elismert magyartanár és a közelmúlt irodalmi Nobel-díjasa, Krasznahorkai László körül, arra került a sor, hogy miként is lehetne bemutatni az iskolában az írót. Mariann azonban hamar rávilágított, hogy az oktatási rendszer olyannyira megszorongatott, hogy a diákok, tanárok és az oktatásvezetés egyaránt hazudik egymásnak.
Immár két Nobel-díjas íróval büszkélkedhet Magyarország, és az elvárás jogosan merül fel: a középiskolákban mindkettejükről beszélni kellene. Krasznahorkai regényei viszont nem éppen a legegyszerűbb olvasmányok, a diákok számára sokszor távol állnak a könnyed szórakozástól. Felvetődik a kérdés: hogyan lehetne őt mégis beemelni a magyarórák menetébe?
A szándék és a valóság között feszül a kérdés: miért is lenne szükség Krasznahorkai műveit kötelező olvasmányként kezelni? Mariann úgy véli, hogy a magyartanároknak kötelességük beszélni a diákokkal a Nobel-díjról és az íróról, de a műveket nem szükséges mindenhol tanítani. Az olimpiai bajnok vízilabda válogatott példája is mutatja, hogy jelentős események nem hoznak magukkal automatikusan kötelező tananyagot, ahogyan Karikó Katalin Nobel-díja sem indokolta, hogy minden biológia órán a RNS-ről beszéljenek.
Felkészülés és lehetőségek az oktatásban
A Nobel-díj bejelentése után több írás is született, amely kötelező tananyagnak tartotta az írót, Mariann azonban felveti: miért is lenne ez indokolt? Vannak tanárok, akik a diákoknak kicsit meg szeretnék mutatni Krasznahorkai életművéből, de azt is megjegyzi, hogy eddig nemigen volt rá példa.
Néhány középiskolában, ahol a gyerekek olvasók és jobban felkészültek, érdemes lehet foglalkozni Krasznahorkai egy-egy rövid írásával. Ugyanakkor sok olyan iskola is létezik, ahol ez teljesen értelmetlen lenne. A magyar oktatás ma már annyira szabályozott, hogy a magyartanárok döntési helyzete erősen korlátozott.
Schiller Mariann beszámol arról, hogy mi történt osztályaival a Nobel-hír után. Aznap este azzal foglalkozott, hogy találjon egy olyan szöveget, amelyet másnap megmutathat a nyolcadikosoknak. Az ELTE Radnóti Iskolában a diákok az irodalom iránti fogadókészsége megvan, de megfelelő szöveget viszont nem talált. A hétvégén viszont bukkant a Herman, a vadőr című novellára, amely használható minta lehet. Emellett Mariann hangsúlyozza, hogy a kortárs irodalom eltűnt a tananyagból, ami a mai Nemzeti Alaptanterv keretein belül csak tovább súlyosbítja a helyzetet.
Azt is elmondja, hogy nem szükséges mindenkinek minden írót elolvasnia, így a nincstelen érzés, amit annak kapcsán élnek meg, ha még nem olvasták Krasznahorkait, teljesen alaptalan. Az emberek olvasnak mást is, és nem kell mindenki által közösen elvárt irodalmat tanulmányozni.