„Vártam, hogy valaki felfedezzen” – így lett elismert magyar író egy ausztráliai nyugdíjas kiskapitalistából.

Az írónak meg kellett várnia a nyugdíjat

Handi Péter, az elismert magyar író, aki immár 88 évesen Ausztráliában él, arra kényszerült, hogy nyugdíjazásáig várjon, mikor végre zavartalanul nekiláthatott az írásnak. Amióta csak eszmél, költőnek és írónak készült, de a társadalmi kötelezettségek mindeddig gátolták a kreatív kibontakozását.

A bécsiszelet és a groteszk

Az irodalmi pályája csúcsán Handi Péter egy furcsa, ugyanakkor humoros helyzetet tár elénk: mint úgynevezett „gastro-kabaré” hőse, saját groteszk kisregényében egy séf életéről ír, akit a vendégek nemcsak a kiváló ételeiért, hanem az újabb és újabb „országos” rendelésekért is hajszolnak. A cselekmény központi eleme a konyha mindennapi küzdelme, ahol a főszereplő nem más, mint a kreatív konyhaművészet mestere, Surek, akinek tehetsége és találékonysága a történet szürreális mélységeibe vezet bennünket.

Irodalom, mint belső kényszer

Handi gondolatainak kibővítése érdekében az Országos bécsiszelet című kötetére is rákérdeztek: a válaszában üde szellemességgel utal arra, hogy a alkotás és a kreativitás nem csupán külső körülmények függvénye, hanem belső indíttatás. A regény megszületésekor ő sem tudta pontosan hová vezet a történet, de az élmény és az írás folyamata vele együtt fejlődött, miközben a megszokott határidők élménye távol állt tőle.

A nyugalom árnyéka

A nyolc évtizedes élete alatt Handi Péter nem érezte a nyomást, amely a modern írókat mindig is hajtja. Az energiáját fektette a mondanivalójába, nem pedig a határidők nyomásába. A művészi alkotás szabadságát nem tudja levetkőzni, és ez adja munkáinak különleges varázsát.

Forrás: hvg.hu/360/20251011_hvg-handi-peter-interju-irodalom-orszagos-becsiszelet