Orbán Viktor félelempolitikája: Az oroszbarát narratívák hatása a magyar társadalomra
Orbán Viktor kormányának úgynevezett félelempolitikája arra épül, hogy érzelmi hatásokkal alakítja a közvéleményt, ezek révén az emberek a hatalom oltalmát keresik. A kérdés csupán az, hogy meddig tartható fent ez a jól megtervezett propaganda, amelynek motorja a folyamatos retorikai átalakítás.
Az elmúlt évek választási kampányai során Soros György már szinte folklór szintjén vált a kormány által megjelenített ellenséggé. Az amerikai milliárdos nevét a kormánypárt annyira belevitte a köztudatba, hogy még az óvodások is vele kapcsolatos rémképekkel találkoztak. Nyolc éve Orbán Viktor arról beszélt, hogy „Soros György nyílt támadást intézett Magyarország ellen”, szóban forgó szavazásra készülve pedig egy ügynökségi hálózatot emlegetett, amelynek hatalmas anyagi forrásai állnak rendelkezésére.
A kormányzati nyilatkozatokból kiderül, hogy a Soros-ellenes propaganda átalakulása érthetően a jelenlegi ukrán helyzet következményeként történik. A mai plakátok és nyilatkozatok szerint Soros mintha eladta volna az ügynökséget Volodimir Zelenszkijnek, az ukrán elnöknek. A Szuverenitásvédelmi Hivatal megnyilatkozásai szerint az egykori Soros-ügynökök ma már ukrán bérencekként jelennek meg, míg a Békemenet szervezői azzal kampányolnak, hogy „Nem leszünk ukrán gyarmat!”
Érdekes módon Brüsszel is elveszítette korábbi mozgatóerejét Orbán narratívájában, hiszen a miniszterelnök már évtizede hangoztatja, hogy „nem engedjük, hogy Brüsszel gyarmata legyünk”. Az ellentmondásos politikai diskurzus ellenére Ukrajna helyzete ma nem világos, hiszen Orbán szerint az állam függetlensége kétségbe vonható, így a gyarmatosítás fogalma is ellentmondásos a magyar politikai diskurzusban.
A jövőbeli választási események tükrében kérdés, hogy milyen újabb stratégiákra támaszkodik majd a kormány, és milyen formában igyekszik a közvélemény támogatását megnyerni a különböző narratívákon keresztül.