7 tipp a HVG-től: a rántott hús, ami nélkül meg lehet élni, de kinek az?

Rántott hús: A magyar konyha kultikus étele

A rántott hús, amely generációk óta a vasárnapi ebédek csúcspontja, nem csupán egy fogás; az identitásunk szerves része. Huszonévekkel ezelőtt még nagymamánk a régi receptjeit követve készítette, majd anyukánk örökölte tőle ezt a hagyományt, és most már mi is a konyhában állva próbálkozunk a tökéletes szendvicsel, miközben a Buja Disznó(k) éttermek szintén népszerűsítik a különféle variációkat. Az illatok, amelyek hétvégente betöltik a társasházunk lépcsőházát, valósággal odacsalják a szomszédokat is. Senkivel sem találkoztunk, aki közömbös lenne ezzel a népszerű étellel kapcsolatban; mindannyian egyetértenek abban, hogy a rántott hús a boldogság kulcsa.

Rántott ételek sokszínűsége

Magyarország gasztronómiai kultúrája gazdag a rántott ételek sokféleségében, hiszen a panírozás hagyománya az Osztrák-Magyar Monarchia idejéből származik. A legfurcsább felfedezés a birsalmás rántott hús volt, de különféle variációkkal is találkozhatunk, mint például a szigetközi ecetes hal. Ezen kívül a panírozás folyamata tökéletes lehetőséget nyújt arra, hogy a konyhai maradékokat kreatívan felhasználjuk, mint a “malacka” néven ismert puffancs esetében. A legérdekesebb példa talán Bíró Lajos rántott Oreója, amely igazi gasztronómiai különlegesség a modern konyhában.

A cotoletta alla Milanese elbűvölő története

Bár sok magyar étterem kínál borjúhúsból készült bécsi szeletet, a cotoletta alla Milanese igazi milánói alapvetés. Ezen étel origója a középkorba nyúlik vissza, hiszen 1134-ben már egy ünnepi menü részét képezte. A milánóiak joggal büszkék erre a fogásra, hiszen az ő verziójuk egészen más ízvilággal bír, mint a Wiener Schnitzel. Az étel különlegessége, hogy a panírozásra szánt borjúhús íze és textúrája egyedülálló elegyet alkot, míg a csont megtartása a sütés során mélyebb ízeket biztosít.

Hol és hogyan süssük a húst?

A rántott hús elkészítésének alapanyaga rendkívül sokféle lehet, de egy dolog biztos: a húsnak viszonylag sovány darabnak kell lennie. Az európai hagyományban a borjúhús kiemelkedően népszerű választás, de a sertéshús, különösen a sertéskaraj is elengedhetetlen, mivel jól tartja a panírt az elkészítés során. A csirkemell alternatívaként szintén elterjedt, ám magas zsírtartalma miatt a csirkecombból készült rántott hús még szaftosabb eredményül szolgálhat. A megfelelő vastagságú hús szeletelése (kb. 1–1,5 cm) elengedhetetlen, hogy az egyenletes átsütés biztosítva legyen; a panír ropogóssága pedig garantált.