Anton Prinner vallaurisi korszakának alkotásai a Musée Magnelli kiállításán
Anton Prinner Magyarországon még kevéssé ismert, pedig 1902-ben Budapesten született Anna Prinner néven. Festőként, grafikusként, szobrászként és keramikusként egyedülálló életművet hozott létre. A Cannes melletti Vallaurisban található Musée Magnelli október 28-ig megtekinthető kiállítása az ott töltött éveinek fontos alkotásait mutatja be, az egyiptomi mitológiát idéző kerámiáktól a monumentális faszobrokon és ezoterikus sakk-készleten át a különleges grafikai munkákig.
Magyar gyökerek, francia pálya
Prinner művészeti tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskolán végezte, majd 1927 végén vagy 1928 elején Párizsba távozott, és egy rövid, 1930-as látogatást leszámítva többé nem tért vissza Magyarországra. Franciaországban Annából Anton lett: férfiként öltözött, férfinevet használt, és egész további életében ezt az identitást képviselte. A kutatók szerint ennek pontos indítékai nem teljesen tisztázottak; szerepet játszhatott benne a korabeli művészeti világ férfiközpontúsága, ugyanakkor identitása ennél összetettebb és személyesebb volt. Magyarországot földrajzilag elhagyta, kulturális és szellemi értelemben azonban nem szakadt el teljesen gyökereitől: magyarul és franciául írt, szoros kapcsolatokat ápolt Párizs magyar művészkörével.
A vallaurisi évek
Vallauris a francia kerámiaművészet második világháború utáni újjáéledésének egyik legjelentősebb központja volt. Számos festőt és szobrászt vonzott oda, köztük Marc Chagallt, Fernand Légert, Victor Braunert, Picassót és a magyar Vértes Marcellt. Anton Prinner követte a már ott dolgozó művészbarátja, Pablo Picasso példáját, és elhagyva Párizst, 1950-ben Vallaurisba költözött. Tizenöt évet töltött ott, és készítette senki máséval össze nem téveszthető kerámiáit az 1950-ben alapított és nemzetközi hírnevet szerző Tapis Vert műhely számára.
Főbb alkotások és művészi korszakok
Vallaurisban a tágas, szobrászatra is alkalmas műterem és a viszonylag stabil jövedelem kedvezően hatott alkotómunkájára. Megvalósíthatta monumentális méretű szobrait: a Musée de l’Hospice Saint-Roch d’Issoudun gyűjteményéből érkezett, 90 cm átmérőjű fatörzsből faragott Ember 3,75 méter magasságával sohasem jöhetett volna létre szűkös párizsi műtermében. A kiállítás katalógusa felidézi az alkotó egyik személyes jegyzetét: Párizsban a szobraim magassága 2,25 méterben volt korlátozva; itt az ég a mennyezet. Ezt tükrözi a kiállítás címe, a Le ciel pour plafond is.
Gyertyatartóként emlegetett kerámiái nem egyszerű használati tárgyak, hanem szobrok, amelyek a fényt hordozó nő motívumát testesítik meg, ami Prinnernek már az 1930-as évek végétől készített metszésein is megjelenik. Az egyiptomi művészet és mitológia világát lakótársa, Peterdi Mária egyiptológus révén az 1930-as évek második felében ismerte meg. Vallaurisban született huszonkét darabból álló tányérsorozata, az Assiettes Tarot (1952), amely a tarot kártya ezoterikus olvasatát dolgozza fel. Ritkasága miatt csak három szerepel belőle a kiállításon.
Fontos alkotása a később bronzváltozatban is elkészített ezoterikus kerámia sakk-készlete, amely az 1950-es évek első felében született, és a férfit és nőt szimbolizáló Nap–Hold kettősség köré épül. A harminckét ruhátlan figura az óegyiptomi ábrázolásból merítő formai és szimbolikus elemeket tartalmaz. Az 1930-as években a Stanley William Hayter által vezetett Atelier 17 grafikai műhelyben szerzett tapasztalatai révén Prinner a modern rézkarckészítés egyik legjelentősebb alakjává vált. Pénz hiányában egy új, általa papírmetszetnek nevezett technikát is kidolgozott, amellyel 1948-ban megszületett az Apokalipszis című album.
Különlegességek és a kiállítás zárása
A bemutatott dokumentumok legizgalmasabb darabjai André Villers fotográfus felvételei, köztük az a fotó, amely egyszerre láttatja a törékeny alkatú művészt, annak monumentális Ember című szobrát és a háttérben meghúzódó Kettős figurát. Victor Brauner 1953-as színes ceruzarajza Prinnert szoborkészítés közben örökíti meg. Prinner 1965-ben elhagyta Vallaurist, és visszatért Párizsba, ahol 1983-ig tartó életét folytatta.