Félig nyilvános, félig maradt a titkolózás: így zárultak a „rendszerváltás” első színházigazgató-választásai
Közel tizenöt év után esélyt kapott a NER leginkább emblematikus zsákmánya, az Újszínház, hogy visszaálljon a normális állapot, de több mint huszonkét év után megszűnik a Madách Színház igazgatójának mandátuma is. A két intézmény igazgatóválasztása nagy figyelmet kapott, ám a folyamat nem lett teljesen átlátható.
A színházi intézményeket a Fidesz évtizedek óta a kultúrharc leglátványosabb területeként kezelte, Budapesten és vidéken egyaránt. A döntéseknél a szakmaiság helyett gyakran politikai szempontok érvényesültek, amit még fideszes politikusok is bíráltak.
A mostani igazgatóválasztási kör azért is kapott kiemelt figyelmet, mert két emblematikus színház kaphatott új igazgatót, bár mindkettőnél pályázott a jelenlegi direktor is. Az Újszínháznál 2012-ben a teljes szakma tiltakozása ellenére nevezték ki Dörner Györgyöt igazgatónak, aki Csurka Istvánnal együtt vette át a színházat. A Madách Színházat 2004 óta vezető Szirtes Tamás mandátuma most lejár; az intézmény az ő irányítása alatt vált sikermusicalekről ismertté. A szakma egy része idén bírálta Szirtes újraválasztásának tervét, többek között azzal érvelve, hogy az igazgató maga rendezi a legtöbb nagy előadást, és emiatt jelentős jogdíjbevételre tett szert.
A Tisza-kormány időszakának első színházigazgató-választásai kapcsán a kormánypárt hét hónap alatt csak annyit közölt, hogy vizsgálódik a Fidesz legnagyobb színházi befolyással bíró személyének, Vidnyánszky Attilának a pozíciójával kapcsolatban. Egyedül a Budapesti Operettszínház igazgatóját mentették fel a munkavégzés alól a vizsgálat lezárultáig, a Kolibri Színház áterőltetett igazgatójával kapcsolatban azonban még ennyit sem mondtak.