A tollvonás, ami működött: hogyan lett félmillióval több dolgozó Magyarországon?
Rövid távon az államok – a klasszikus szavaival élve – csak elrontani tudnak dolgokat, javítani nemigen. Ha ezt nehéz befogadni, érdemes végiggondolni: ha a kormány holnaptól betiltaná az exportot és az importot, és mindenki jó magyar terméket vásárolna, azzal egy tollvonással megsemmisülne a magyar gazdaság. Ennek az ellentétét keresve viszont nehéz olyan példát találni, ahol egy kormány egyetlen tollvonással ért el nagy előrelépést.
Az állam hosszú távon, apránként tud segíteni a gazdaságnak és a társadalomnak: oktatással, egészségüggyel, infrastruktúrával, kiszámítható törvényekkel és bizalomépítéssel. Mégis akadt ezekből az évekből határozott siker: Magyarországon most sokkal többen dolgoznak, mint tizenhat éve.
Növekvő létszámmal
Az egész régióban emelkedett a foglalkoztatás, mert mindenhol hasonló gazdasági növekedés és nyugdíjkorhatár-emelés zajlott – nincs „magyar” gazdaság, kelet-európai van. A foglalkoztatás-bővülésnek tehát csak egy részét magyarázhatják magyar sajátosságok, de az elég nagy rész, hiszen 2010-ben bőven a V3 – Csehország, Lengyelország és Szlovákia – alól indultunk, most pedig a tetején vagyunk. Az adatok 2023-ig szólnak, 2026-ra tovább javult a mutató: míg 2010 előtt a magyar lakosság sokkal kisebb arányban dolgozott, mint ami a régióban jellemző volt, ma sokkal nagyobban.
A tollvonással való előrelépésnek mégis van egyféle módja: ha korábban valami nagyon el volt rontva, és azt a valamit szüntetik meg vele. 2010 előtt itt embereket nemdolgozásra ösztönöztek és szoktattak: mondvacsinált rokkantsági nyugdíjak, családi pótlék, GYES, GYED, GYET, RSZS – túlnyomórészt alanyi jogú, munkaviszonyhoz nem kötött, hosszan járó juttatások.