„Lehangoló, émelyítő, undorító dolog egy újabb könyvet írni a nácikról” – vallja a francia író, aki mégis megtette
Jean-Noël Orengo új kötete Albert Speer építész és náci miniszter alakját állítja középpontba, és arra keresi a választ, miként vált Hitler egykori bizalmasából a háború utáni közvélemény szemében „jó nácivá”. A magyarul most először olvasható Ön Hitler reménytelen szerelme című mű a szerző szerint nem újabb életrajz, hanem annak vizsgálata, hogyan tudott egy alaposan kutatott személy egész életében félrevezetni másokat.
A kötet kiindulópontja egy jelenet: Speer egyik munkatársa, Karl Maria Hettlage állítólag hangosan kimondta, hogy az építész tulajdonképpen Hitler reménytelen szerelme. Orengo ezt a talán soha el nem hangzott megjegyzést használja arra, hogy feltárja, hogyan lett Speerből a náci Németország fegyverkezési és haditermelési minisztere, majd a hatvanas-hetvenes évekre bestsellerszerző, tévé- és rádióműsorok ünnepelt szereplője, a nácivadász Simon Wiesenthal jóbarátja. A könyv azt is vizsgálja, hogyan élhetett jólétben egészen 1981-ig, míg egykori harcostársait kivégezték, öngyilkosok lettek vagy elmenekültek.
A francia szerző pályáján gyakran kever valós történelmi személyeket és eseményeket fikcióval, ami saját megítélése szerint rokonítja Speerrel. Orengo nem újabb életrajzot szándékozott írni, hiszen Speer maga is megírta visszaemlékezéseit – Hitler bizalmasa voltam és Spandaui börtönnapló –, és számos elemzés foglalkozott Hitlerhez fűződő viszonyával, valamint a holokauszttal kapcsolatos ismereteivel. A szerzőt inkább az foglalkoztatja, hogyan lehetséges, hogy egy ennyire alaposan kutatott ember élete végéig meg tudta vezetni a világot, és lényegében a mai napig megvezeti: emlékiratain és interjúin keresztül olyan ügyesen manipulálta a róla kialakult képet, hogy a saját narratívája máig erősebb a történészek dokumentumokkal alátámasztott valóságánál.