Későn indul a kutatás az állambiztonság egykori spiclijei után
Az 1956-os orosz bevonulás évfordulóján kezdődik a leszámolás a múlt egyik legkényesebb fejezetével: olyan személyek neve kerül elő, akik hálózati személyként dolgoztak az államrendőrségnek. Az esetek többségében ez vállalt együttműködést jelentett, de előfordult, hogy az érintett nem is tudott róla, illetve nem írt jelentést.
A hatalom részéről a lépés történelmi eredmény, mert több mint három és fél évtizede tart a huzakodás a kérdésről a politikában és a nyilvánosságban. Eddig csak egyes dokumentumokat tettek közzé, ami nem csupán azt akadályozta meg, hogy a társadalom megismerje a teljes igazságot, hanem lehetővé tette a titkos archívumok pártpolitikai célú felhasználását is.
Az ügynökakták megnyitása vitát hoz a bűnről és a felelősségről. Nem minden dokumentum támasztja alá ugyanis az érintett beszervezését, vagy azt, hogy az illető valóban jelentett.