Leszerelőcenti és latrina pornóújsággal – a sorkatonaság mindennapjai a Néprajzi Múzeum kiállításán
Magyar férfiak generációkon átívelő közös élménye volt a kötelező katonai szolgálat, amelynek emlékét személyes történeteken keresztül idézi fel a Néprajzi Múzeum Katonadolog – A sorkatonaság emlékezete című, 2027. augusztus 29-éig nyitva tartó kiállítása.
„A sorkatonai kimenőöltözethez tartozott egy válltáska. És kellett benne lennie húsz centi vécépapírnak. Akkor kellett lenni zsebtükörnek, kellett lenni varrókészletnek. Ezt ellenőrizték, mikor kimaradásra indult az ember. És állítólag volt, hogy valakinek nem volt meg a zsebtükre, és fölzavarták, hogy hozzon egy zsebtükröt. És leakasztotta a nagy táblás tükröt, és azt vitte le a hóna alatt. Ő aznap már nem ment ki a városba, de poénnak jó volt” – idézi fel Gál Jenő, aki 1989–1990-ben volt katona Kecskeméten.
Az általa elmesélt katonasztori egy a több tucatból, amelyek a Néprajzi Múzeum új időszaki kiállításán olvashatók. A Katonadolog nem a magyarországi sorkatonai szolgálat történetét igyekszik bemutatni, hanem a szolgálatból megmaradt személyes emlékekre, tárgyakra, fényképekre és dokumentumokra összpontosít.
A tárlaton ezért fegyverek szinte nem is láthatók. A kiállítás kurátorait, Bakos Áront és Molnár Tamást nem a magyar hadsereg felépítése és az általa vívott háborúk érdekelték, hanem az, hogyan hatott a kiképzés azoknak a férfiaknak az életére, akiknek be kellett vonulniuk.
A Néprajzi Múzeum munkatársai éveken át gyűjtötték az anyagot. Bejárták az országot egy utazókiállítással, interjúkat készítettek egykori sorkatonákkal, és családi hagyatékokat tártak fel, hogy minél sokrétűbben és hitelesebben mutathassák be a sorkatonaság világát. A tárlat az alapvető tényeket is felsorolja: a kötelező sorkatonai szolgálat 1868-tól egészen 2004-ig tartott Magyarországon, és a fiatal férfiak tömegét szakította ki otthonuk, családjuk, barátaik ismerős közegéből.