Megint veszélyesebb lett repülni? Kérdések a terror árnyékában

Visszatérés a lazább reptéri szabályokhoz az Egyesült Államokban

Az amerikai közlekedésbiztonsági hatóság bejelentette, hogy több repülőtéren ismét beengedik az utasok számára fenntartott területre azokat is, akiknek nincs érvényes repülőjegyük. A döntést szimbolikus időpontban, a 2001-es terrortámadások huszonötödik évfordulója előtt néhány nappal hozták nyilvánosságra. Az intézkedés első körben tizenhárom amerikai repteret érint, ahol a korábban már kockázatmentesnek ítélt amerikai állampolgárok – három nappal korábban benyújtott kérelmük elfogadását követően – akkor is elmehetnek a kapuig, ha nekik maguknak nincs ott semmi dolguk. A kapott belépő napon belül többszöri belépésre is jogosít.

A 2001-es terrortámadások előtt kedvelt amerikai szokás volt, hogy a családtagok egészen a beszállításig elkísérték szeretteiket, és a kapunál búcsúztak el tőlük. Az évezred elején azonban szigorodott a rend: amelyik utasnak és csomagnak nincs egyértelműen helye a repülőtéren, azt világszerte azonnal gyanúsnak tekintik. Így nem, illetve csak kivételes körülmények között utazhat feladott poggyász a feladó utas nélkül, a reptér területén elhagyott táskákat gyorsan bombabiztos helyre szállítják, akinek pedig nincs repülőjegye, annak semmi keresnivalója nincs a biztonsági ellenőrzésen túl.

A FlyDubai járatának esete rávilágít a repülésbiztonsági kérdésekre

Az amerikai terrortámadások évfordulós megemlékezéseinek hatása még alig ült el a világban, amikor szeptember utolsó napján az emírségi FlyDubai légitársaság 1073-as járatának 174 utasával kis híján tragédia történt. Az első hírek szerint a pilóták összetűzésbe keveredtek, de hamar kiderült, hogy az Egyesült Arab Emírségekből Izraelbe tartó járat másodpilótája a pilótafülkében vészhelyzetekre tartogatott fejszével támadt rá Smit Machchhar kapitányra azzal a szándékkal, hogy átvegye tőle a gép irányítását. A repülő két perc alatt mintegy ötezer métert süllyedt, és a járat először az általános vészhelyzetre utaló jelet küldött az irányításnak, majd a gépeltérítést jelző 7500-as transzponderkódra váltott.

Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök az eset után nem sokkal bejelentette, hogy az ománi másodpilóta láthatóan megpróbálta a földbe vezetni a repülőgépet. A kapitánynak azonban sikerült kinyitnia a pilótafülke ajtaját, ezzel mentve meg mindenki életét: a személyzet és az utasok a segítségére siettek, ártalmatlanították a támadót, majd a gépen utasként repülő két másik pilóta sikeresen landolt a szaúd-arábiai Tabuk repülőterén. A megkéselt, azóta kórházban fekvő, indiai származású kapitány a hazája miniszterelnökével, Narendra Modival folytatott videóbeszélgetés során elmondta, hogy már sérülten feküdt a padlón, amikor újra erőt vett magán. „Azt mondtam magamnak, hogy még egyszer utoljára megpróbálom belülről kinyitni az ajtót” – idézte fel a történteket.

Kritikák a biztonsági rendszer lazítása miatt

Hogy megéri-e lazítani a biztonságon annak érdekében, hogy a családtagok később és néhány száz méterrel arrébb búcsúzhassanak el egymástól, nem egészen egyértelmű. A TSA előzetes utaskockázat-felmérő rendszerét (PreCheck) már hosszú évek óta kritikák érik állítólagos kijátszhatóságai miatt. Az amerikai közlekedésbiztonság ráadásul legendásan létszámhiánnyal küzd, amit valószínűleg nem enyhít, hogy néhány napja az összes reptéri munkatársuk alól – szó szerint – kihúzták a széket. A hivatalos álláspont szerint a biztonságot és az utasok iránti tisztelet érzetét is növeli, hogy a biztonsági ellenőrző pontokon szolgálatot teljesítőknek ezután egész nap állniuk kell, aki pedig nem elég fitt ehhez, az keressen más munkát.

Van, ahol föl sem merül, hogy szabad-e a kedves családi gesztus érdekében picit is lazítani a fegyelmen. Tel-Aviv híresen biztonságos Ben-Gurion repülőterén és a világ ötödik legnagyobb utasforgalmú reptereként számontartott dubajin aligha fognak hasonló könnyítést latolgatni.