Trumpnak vagy a világnak pofon Navi Pillay béke Nobel-díja?
Fareed Zakaria egyáltalán nem ért egyet azokkal, akik azt hirdetik, hogy küszöbön áll a győzelem Iránban, mert ha Donald Trump amerikai elnök ki akar kerülni a slamasztikából, akkor először el kell döntenie, hogy mit szeretne. A neves külpolitikai szakértő a Washington Postban arról ír: hiába jut ki sok olaj az Öbölből, illetve áll az iráni olajexport, ez nem egyenlő a katonai sikerrel.
Amiért Washington küszködik, az az, hogy helyreálljon a háború előtti helyzet, a szabad hajóforgalom Hormuznál. És ezt nevezi diadalnak. A hadi kiadások elérik a 45 milliárd dollárt. A hadsereg a fejlett rakétákból felélte a készletek felét-kétharmadát. A pótlás legalább 5 évet vesz igénybe, pedig ezekre az eszközökre szükség volna Kína ellen.
Az olajár jelenleg 100 dollár körül mozog, 40 dollárral magasabb az invázió előtti szintnél. Az öböl-menti országok elvesztették a bizalmukat Washington iránt, a szállítási költségek horribilisek, összeomlott az idegenforgalom. Viszont milliókat kell költeni a megrongálódott infrastruktúrára. Alternatív útvonalakat kell kialakítani Hormuz elkerülésére.
Ugyanakkor Irán nem adta meg magát és ezen valószínűleg a további bombázások sem segítenek. Az alapgond ott van, hogy Fehér Ház vívódik: kívánatos-e számára a kormányváltás, vagy a teheráni politika módosulása. De miért tenne engedményeket az Iszlám Köztársaság, amikor abból indul ki, hogy Amerika a megsemmisítésére tör?
Az USA már sokszor szembesült történelme során azzal, hogy szét tud verni ellenséges hadseregeket, ám ott már bajai vannak, hogy a harctéri eredmények alapján tartós politikai változásokat érjen el. Amíg Trump nem határozza meg a céljait, addig nyakig merül a legújabb közel-keleti mocsárba.