Az Árvaház Üzenete: A Parlament Kiürítésének Története a FIDESZ–KDNP Többsége Által
Az Országgyűlés, amely az utóbbi években a Covid-járvány idején is csökkentett üzemmódra váltott, most búcsúzik. Ezt a parlamenti ciklust nem csupán a szabályrendszer, hanem a politikai manipuláció is jellemezte, amelynek következtében a törvényhozás súlyosan leértékelődött. A kormány, amely 2010 óta igyekszik megváltoztatni a parlament törvénygyártó jellegét, számos új intézkedést hozott. A viták bizottsági ülésekre terelése, a felszólalások idejének korlátozása, és a „tárgytól való eltérés” szankcióinak megszigorítása mind olyan lépések, amelyek racionális döntésnek tűnhetnek, de a valóságban inkább politikai következményekkel jártak.
Egy fenomenális példa erre Horváth László drogvadászati kormánybiztos teljesítménye, aki a tavaly tavaszi jogszabály vitájában 29 perc 49 másodperces felszólalós időt rekorddá varázsolt. Ezzel szemben az első Orbán-kormány alatt Baja Ferenc szocialista képviselő egy másfél órás beszéddel tartotta meg a leghosszabb egybefüggő felszólalást. Az, hogy most egy félórás előadás elegendő a rekord felállításához, komoly kérdéseket vet fel a parlamenti munka minőségével kapcsolatban.
A kormánypárti kétharmad további lépéseket tett a parlamenti diskurzus irányítására, nem csupán a vitáknak szabva határt, hanem meghatározva azt is, hogy kik és miről beszélhetnek. Ez a gyakorlat – amely 2010 óta folyamatosan jelen van – alátámasztja, hogy a demokratikus diskurzus helyett egy olyan eljárásformát alakítottak ki, amely a kormányoldal dominanciáját szolgálja, ezzel a demokratikus értékeket is súlyosan megkérdőjelezve.
Az ilyen irányú tendenciák miatt a parlamentáris munka nemcsak hogy leértékelődött, hanem a demokrácia alapjait is aláássa, ezzel figyelmeztetve a közvéleményt a mihamarabbi cselekvés szükségességére.