Két kis bot meg egy hosszú madzag, avagy hogyan csúsztam rá teljesen a kötésre
A kötés iránti szenvedélyem gyökerei az általános iskolai technikaórákra vezethetők vissza, ahol a lányok főként hímzéssel és kötögetéssel foglalkoztak. Az emlékek közt azért ragadtam meg ennél a kézimunkánál, mert az azóta eltelt idő alatt a mindennapjaim fontos részévé vált. Egy különös felfedezés során rájöttem, hogy a hobbi – a kötés – nem csupán szórakozás, hanem tudományos szempontból is értékes tevékenység.
A napi rutinom része lett az alkotás, amely annyira magával ragad, hogy hajlamos vagyok az éjszaka közepén is folytatni, még akkor is, amikor már régen ágyba kellett volna bújnom. „Ez a gombolyag nem fogyhat el, hiszen már alig van belőle” – ígérgetem magamnak, miközben a telefonom vibrál az újabb üzenetek beérkezésétől. Anyukám gyakran viccelődik azon, hogy mennyire belemerülök a kötésbe, mintha az életem múlna rajta. De cseppet sem érzem magam érdekességek nélkül, inkább örömmel tölt el, amikor az általam készített darabokat viselik a szeretteim.
Az emlékek között fontos szerepet játszanak a nagymamáim, akik mindketten kapcsolódtak a kézimunkához; az egyik gyönyörű hímzéseket készített, míg a másik varrónőként dolgozott. A kötés alapjait mégsem tőlük, hanem az iskolai tanórákon sajátítottam el, ahol a fiúk a fúrás-faragás rejtelmeivel foglalkoztak, míg a lányok a varrás és kötés praktikáit tanulták. Élénken emlékszem az első nagyobb projektemre: egy fekete-fehér sálra, amelyet egy osztálytársam kért tőlem, és amely sajnos nem készült el, mivel nem sikerült megfelelően alkalmazni a kötés alapelveit. A kötés iránti szenvedélyem azonban, alig észlelve, jó néhány évvel később újjáéledt.
A kötés iránti lelkesedésem három évvel ezelőtt kezdődött, amikor egy kedves kollégám felajánlott nekem egy zacskó fonalat, amely már régóta csak a szekrény alján porosodott. Az első projekt, egy sál formájában kezdődött, majd hamarosan a következő darabként merinó fejpánt készült, amely sajnos nem sokáig maradt meg a legjobb állapotában. Mostanra azonban több mint húsz kész darabot mondhatok magaménak, és a kötés már nemcsak hobbiként, hanem egyfajta stresszoldó tevékenységként is funkcionál számomra. A barátaim már vicces mémeket is küldenek nekem, miközben a családom tudja, hogy amikor kötök, akkor jobb, ha nem próbálnak velem beszélgetni, mert könnyen elveszítem a fonalat – mindannyiunk által jól ismert metaforával élve.
Érdekes, hogy a tudomány is felfedezte a kézimunka jótékony hatásait. Békési Tímea, aki szenvedélybeteg családok tagjaival és gyászolókkal foglalkozik, rámutatott, hogy a kötésnek lélekrendező hatása van. A monoton tevékenység csökkenti a stressz szintet, javítja a koncentrációt és a kreativitást, hiszen a minták követéséhez szigorú figyelem szükséges. Az alkotás folyamata, és a közös hobbizás is kedvezően hat a közérzetünkre, és még a memóriánkra is jótékonyan hat.”
Továbbá Békési Tímea hangsúlyozta, hogy a kötés nemcsak a finommotorikát fejleszti, hanem az alternatív iskolákban is tanítják a gyerekeknek. Sőt, személyes tapasztalatai alapján azt is elmondta, hogy a kötés segíthet a függőségek leküzdésében, hiszen a kreatív folyamatok kitöltik azokat az űröket, amelyeket más, kevésbé konstruktív tevékenységek betöltenének. Az általa életre hívott Köttusa kezdeményezése is ezt a célt szolgálta, amely során több száz magyarországi gyerek gondjaira próbálták felhívni a figyelmet a kötés és kézimunka által.
Változatos projektjeim során a fonalak és eszközök sokszínűsége elbűvöl, nem beszélve arról, hogy a közösségi eseményeken való részvétel és a tapasztalatok megosztása még inkább növeli a kötéssel kapcsolatos örömet. Ha valaki kedvet kapna a kötéshez, nem szükséges nagy beruházásokat tenni: egy alacsony árfekvésű körkötőtű és egy gombolyag fonal elegendő ahhoz, hogy az első alkotásokat elkészíthesse. A YouTube rengeteg hasznos videóval segíti a kezdőket, és a minták garmadáját kínálja az internet, ami lehetőséget ad a felfedezésre.
A kötéssel töltött idő nemcsak örömöt ad, hanem életünk szép és kreatív darabjait formálja. Az első néhány sikeres projekt után pedig az ember egyre inkább belemerül ebbe az élménybe, hogy kifejezze önmagát és kapcsolódjon másokhoz, akik osztoznak szenvedélyükben.
Forrás: hvg.hu/360/20251227_kotes-kottusa-hobbi-fonal-kototu-pszichologia-fuggoseg