Húsba csomagolt testpolitika: Varga Emma Vox Victimæ fotókönyve
Levágott csirkefejek, mikroszkóp alatt pusztuló sejtek és arctalan női testek alkotják Varga Emma Vox Victimæ (Az áldozatok hangja) című fotókönyvét, amely egyszerre gyomorszorító és esztétikailag lenyűgöző. Az alkotó a női test és az állati test kisajátításának párhuzamaiban keres választ arra a provokatív kérdésre, hogy ki birtokolhat hangot egy olyan rendszerben, amely folyamatosan újratermeli áldozatait.
A könyv oldalain a húsipar képi világa és a feminista gondolkodás összefonódik, lehetővé téve a nézők számára, hogy mélyebben elgondolkodjanak az áldozatiság fogalmán. Az állati és női testek megjelenítése, a mikroszkópos állati szövetek és sejtek absztrakt ábrázolása nyugtalanító, mégis látványos élményt nyújt. Az alkotás ennek következtében egy komplex diskurzus felépítésére invitál, ahol a húsipar, a feminista elmélet és a kortárs fotográfia egymásra hatásai releváns keretet adnak.
A Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban megrendezett könyvbemutató nem csupán művészeti esemény volt, hanem tudományos diskurzus is, amelyben részt vett dr. Rátky József professzor és Taskovics Dorka fotográfus is. Varga Emma a University of the Arts London Art and Science mesterképzésén tanul, diplomamunkáját több jelentős versenyen is díjazták. Olyan nemzetközi elismerést nyert, mint a Paris Photo Carte Blanche Students 2025 shortlistje, emellett a Magyar Könyvtervezés Díj shortlistére is beválogatták.
A kiadvány borítója a hentestől vásárolt, csomagolt húsra emlékeztet, amit látványában és tapintásában is a halál esztétikai elrejtésének szándéka jellemez. A mikroszkóppal készült fázisfotók a HeLa-sejtvonal programozott sejtpusztulását ábrázolják, amely Henrietta Lacks életéről és haláláról is mesél: a rabszolgasorba kényszerített nő sejtvonala az orvostudomány számára kulcsfontosságú, azonban az etikai kérdések ott is felmerülnek, ahol a hatalom gyakorlói a legkülönfélébb módokon kihasználják a népesség egyes csoportjait.
Varga Emma műve a filozófiai keretbe helyezett biopolitikai problémák boncolgatásával foglalkozik, mint például, hogy miként válnak egyes élőlények áldozattá, míg mások a hatalom birtoklói. A kötet azzal a kérdéssel zárul, hogy valóban képesek leszünk-e hallhatóvá tenni azokat a hangokat, akiknek most még elnyomottak.
Az esztétikai élmény és a politikai üzenet összekapcsolása kapcsán Varga Emma diplomadolgozatában arra mutat rá, hogy a női és állati test tárgyiasítása nem csupán feminista, hanem társadalmi jelenség, amely a patriarchális és kapitalista struktúrák kritikáját fogalmazza meg. Az elmélethez kapcsolódóan, Donna J. Haraway és Margaret Atwood művei is fókuszba kerülnek, rávilágítva a birtoklási vágyak elnyomó természetére.
Varga Emma, a grafikai tervezés terén Mihalovits Panka és Sirbik Attila közreműködésével, a kötet tipográfiájával Visnyai Zoltán munkáját dicséri, így a könyv nemcsak tartalmával, hanem esztétikájával is megjeleníti a hatalom és áldozatiság kérdéseit, hangsúlyozva az élőlényekkel való felelősségteljes viszony újragondolásának szükségességét.