Tihanyi Lajos életmű-kiállítása a Magyar Nemzeti Galériában
„Éppen egy arcképet festek magamról” – kezdi Tihanyi Lajos önéletrajzát, amelyben nem csupán a művészetéről, hanem benne rejlő mélységekről is beszámol. Az avantgárd festészet egyik meghatározó alakja, Tihanyi életműve február 15-éig megtekinthető a Magyar Nemzeti Galériában, ahol barátai és saját arcképei kapják a főszerepet.
Tihanyi, aki 1885-ben született, úgy írta le a festészetét, mint „véres munkát”, ahol a fájdalom és a seb attestálja a művészi kifejezés mibenlétét. „Ahol vér folyik, ott sebnek is kell lennie,” mondta, ezzel utalva arra, hogy a festés folyamata szervesen összefonódik a személyes élményekkel és sebekkel. Barátai különbözőképpen reagáltak a róla készült portrékra: volt, aki bámulta a képeit, míg mások, mint például Déry Tibor, „furcsa benyomásnak” titulálták az alkotásait. Déry véleménye szerint nemcsak a festő, hanem a festett személyek is „süketnémák”, így a művek világát felfogni nehezen lehetett.
Tihanyi nem csupán a festészet iránti szenvedélyét és az önkifejezés módját kereste, hanem a hallás elvesztése miatt is különleges látásmóddal rendelkezett. 11 éves korától kezdve, a betegség következtében elveszítette hallását, ami alapjaiban határozta meg a világérzékelését. Az 1920-as évek elején, mikor Berlinből válaszolt Németh Antal kérdőívére, felfedte, hogy gyermekkorában sosem élt át „festői ösztönt”; az iskolában pedig a szabadkézi rajzot kifejezetten nem kedvelte.
Kézügyessége később a festészet terén való érvényesüléséhez vezetett. Tihanyi autodidakta módon kezdett el festeni, és 1909-ben első kiállítását is Budapesten, a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Körében mutatta be. Élete folyamán Bécsben, Berlinben, Párizsban, és New Yorkban több önálló és csoportos tárlatot rendeztek műveiből, amelyek a nemzetközi közönség figyelmét is felkeltették.
Egyedülálló alkotói világa, amelyben a belső vívódás és a művészi kifejezés erőteljesen megjelenik, továbbra is elgondolkodtatja a nézőket. Tihanyi Lajos portréi nem csupán magáról a festőről mesélnek, hanem a benne rejlő emberi tapasztalatokról is, amelyekkel mindenki azonosulhatnak.