Mit hoz a holnap a bizalmi vagyonkezelések terén?
A bizalmi vagyonkezelés (bvk) fogalma mostanra a középpontba került, különösen Kármán András parlamenti meghallgatása óta, ahol kijelentette, hogy „megszüntetik a bizalmi vagyonkezeléshez indokolatlanul kapcsolódó kedvezményeket”. E megjegyzés sok félreértést szült, sokan úgy értelmezték, mintha a bvk jogintézménye teljesen eltűnne. Azonban fontos tisztázni, hogy az „indokolatlan” adóelőnyök megszüntetése nem jelenti a bizalmi vagyonkezelés felszámolását. A jövőbeli változások inkább a kizárólag adóelőnyre alapozott konstrukciók kiszűrésére összpontosítanak.
Hunyadné Szűts Veronika, igazságügyi adó- és járulékszakértő, a TaxArt 2005 Kft. vezető cégtársa, hangsúlyozta, hogy a magyar adórendszerben a hatóságok törekednek arra, hogy a jogi forma nem precedenseket, hanem a tranzakciók valódi gazdasági tartalmát vegyék figyelembe. Különösen lényeges ez a bizalmi vagyonkezelések esetében, ahol a tulajdonosi és kedvezményezetti pozíciók elválasztása kulcsszerepet játszik.
Az adókockázatok és a jogi valóság
Az „indokolatlan” adóelőnyök általában olyan konstrukciókhoz kapcsolódnak, ahol a vagyonrendelő, a kedvezményezett és a vagyonkezelő egy és ugyanaz a személy. Ezek a modellek nem szolgálnak valós célokat, mint például a családi vagyon megtartása vagy gazdasági utódlás. Ehelyett csupán az adóelkerülést célozzák meg, ami komoly adókockázatot rejt.
A jogi helyzet éppen ezért bonyolult, mert a hatóságok megállapíthatják, hogy a konstrukció átláthatósága ellenére a valós gazdasági tartalom nem felel meg a törvények által előírtaknak. Bármely szintentartást, vagy formális átadást, amely nem tükrözi a tényleges irányítást, a hatóságok kérdésesnek ítélhetik, így az adóterheket becslés alapján állapíthatják meg.
A várható gyakorlati következmények
A bvk fennállása alatt bekövetkező üzletrész értékének növekedése nem automatikusan tekinthető realizált hozamnak, ha az értéknövekmény nem kerül kimutatásra. A számviteli törvények értelmében a nem realizált piaci értéknövekmények általában nem generálnak adókötelezettséget, így a bvk könyvelésében nem keletkezik adóztatható nyereség a vagyon növekedése következtében.
Ezeket a jogszabályi kereteket nem rendezi átfogóan a személyi jövedelemadó törvény, ami további vitákhoz vezethet a jövőben, különösen abban az esetben, ha a NAV úgy ítéli meg, hogy az egyéni vagyonrendelő és kedvezményezett közötti piaci értékkülönbségek adóhatását kérdésessé teszik.
A bizalmi vagyonkezelés jövője tehát számos érdekes kihívással néz szembe, melyek folyamatos figyelmet igényelnek a szakmai körökben. Az adóelkerülési praktikák további szigorítása várható, amely új megközelítéseket követel a vagyonkezelők részéről, mind a jogszabályi, mind a gyakorlati alkalmazás terén.