Tudjuk, mi az ára, hogy olcsón vesszük meg a kenyeret?
Bevásárláskor könnyű csak az árcédulát nézni, egy élelmiszer mögött azonban sok ember munkája van – vallja Giacomo Pedranzini, a kaposvári Kometa ’99 egyik tulajdonosa és ügyvezetője, aki ebben a szellemben hozta létre az „honest food” kifejezést. Az olasz szakemberrel arról beszélgettünk, mit jelent ez a koncepció, miért nem tekintünk értékként az élelmiszerre, és mi kellene ahhoz, hogy ez megváltozzon.
Alulfizetett termelők, árérzékeny vásárlók, pazarlás
A mai élelmiszer-gazdaságot számtalan probléma övezi, egységes válasz azonban nincs arra, hogyan lehetne a sokszereplős termékláncot mindenki számára elfogadhatóbbá tenni. A kézműves vagy organikus termékek kevés embert érnek el, a nagyipari termékeknél a fogyasztó elvárja az alacsony árat, ez az árnyomás pedig elér egészen a gazdákig, akik a klímaváltozás miatt is nehéz helyzetben vannak.
Az ördögi kör megszakítására – vagy legalább az erről való gondolkodásra – kezdeményezte a Kometa ’99 egyik tulajdonosa és ügyvezetője az HonestFood Egyesület megalapítását. A szakember maga is állattenyésztéssel foglalkozó családból származik, a kezdeményezéssel pedig arra is választ próbál adni, hogyan lehet rávenni a fogyasztókat egy fenntarthatóbb élelmiszer-gazdaság termékeinek megvásárlására.
„Mindenki csak hozzávalónak tartja, nem értéknek”
„Az olívaolajjal az a legnagyobb baj, hogy mindenki csak hozzávalónak tartja, nem értéknek” – hangzott el azon a konferencián, amelyet az olaszországi HonestFood Egyesület szervezett Milánóban. Itt az olasz olívaolaj példáján mutatták be, mi kell ahhoz, hogy egy élelmiszerterméket valóban őszintének lehessen nevezni. Szóba kerültek a termelési körülmények, a csomagolás és a marketingeszközök is, de a legfontosabb megállapítás a vásárlóról szólt.
Otthon büszkeség, a szupermarketben árverseny
Otthon mindenki büszkén beszél a saját gasztronómiai hagyományairól, a helyi termelőkről vagy a családi receptekről. Amikor azonban belépünk a szupermarketbe, hirtelen egészen más szempontok kezdenek működni: az ár, az akció vagy a megszokott márka sokszor fontosabb lesz, mint a termék mögött álló történet. Az olívaolaj erre különösen jó példa. Olaszországban kulturális szimbólum, mégis sokan egyszerű alapanyagként tekintenek rá – nem azért, mert nem becsülik, hanem mert a mindennapi vásárlás során elvész a kapcsolat a valódi értékével.
Ugyanez történik a tejjel, a kenyérrel, a sajttal vagy a sertéshússal is: hajlamosak vagyunk csak az árcédulát látni, miközben rengetek munka, tudás és kockázat marad láthatatlan. Pedranzini szerint azonban nem a fogyasztó a felelős, hanem a rendszer alakult úgy, hogy az ár lett a legfontosabb üzenet.
Hamis dilemma: ipari termelés vagy biogazdálkodás
A rendszerben ma leginkább a sokak által etikátlannak tartott nagyüzemi termelést, illetve a magasabb árak és a szűkös mennyiség miatt kevesek számára elérhető ökológiai gazdálkodást látjuk két ellentétes alternatívaként. Pedranzini szerint az egyik legnagyobb hiba, hogy ma úgy beszélünk a mezőgazdaságról, mintha csak két lehetőség létezne: az ipari termelés vagy a biogazdálkodás. Ez hamis dilemma.