Csizmadia Ervin: A mai diáklázadók ugyanúgy bizalmatlanok, mint az 1968-as generáció
Egyre több kép és videó érkezik a franciaországi utcai összecsapásokról, és sokaknak nyilván eszébe jut 1968. Azt még nem tudni, hogy az események radikalizmusban eljutnak-e addig a pontig, mint akkor, azt viszont igen, hogy valami nagyon szokatlan és újszerű dolog történik.
Hosszú évek, talán évtizedek óta nem zajlottak Párizs és más francia városok utcáin olyasmik, mint amiket most látni. Emellett megfigyelhető valamiféle hólabdaeffektus is: Albániában, Olaszországban, Spanyolországban és másutt is utcán vannak az emberek, nagyrészt fiatalok, és meglehetősen erős indulatokkal lépnek fel a fennálló rendszerrel szemben.
Először úgy hírlett, hogy a létező oktatási rendszerrel és annak elégtelenségeivel szemben lépnek fel a fiatalok. Pár nap után ez a diagnózis megdőlt. Egyrészt más célok is körvonalazódnak, elég Emmanuel Macron államfő mélyponton lévő népszerűségére gondolni, másrészt a diákok mozgolódásán túl radikálisabb követelések is megjelentek. Ezek alapján nem jogosulatlan a párhuzam az 1968-as mozgalmakkal.
Aki ezt a párhuzamot túlzásnak gondolja, annak egy másfajta párhuzamot érdemes felvázolni. Ez is 1968-ból indul, de nem annyira az utcán zajló fejleményekre vonatkozik, hanem az akkor rendkívül népszerű radikálisan baloldali ideológiára. A döntés az olvasóé, hogy e bemutatás után van-e létjogosultsága a felvázoltaknak 2026 őszén.
A mai diákok az oktatási rendszerrel szemben bizalmatlanok, nem csak azért, mert rossz az oktatás minősége, hanem azért is, mert az arra nevel, hogy elfogadják a rossz körülményeket.
A saját ügyükért megszólaló fiatalok tüntetésével indultak, az általános megélhetési válság miatti tiltakozássá híztak, erőszakba és fosztogatásba fordultak azok az európai demonstrációk, amelyek epicentruma Franciaország.