A Tisza a Fidesz, a Fidesz az MSZ(M)P
Mintha a Tisza gyűlésein lennénk, ahol egykoron a Viktorozó tömeg ünnepelte a reményteljes jövőt. Most azonban már nem elégszenek meg a mocskos alkukkal, amelyeket olcsó orosz gázért cserébe kapnak. A versenyképesség és a szuverenitás elvesztése árán kialakított viszonylagos biztonságot már nem fogadják el.
A kampány zárásához közeledve mindkét nagy párt komoly szimbolikus lépésekre vállalkozott. A Tisza Debrecenbe látogatott, hiszen a Fidesz erősségeként évek óta ide áramlik a költségvetésből származó pénz. A város, amely a konzervatív kálvinista hagyományok őrzőjeként igyekszik ellenpontot képezni a liberálisan orientált Budapestre, most mégis egy új kihívással néz szembe: az ősmagyar Erdélybe való behatolás után végre megdőlhet a Fidesz által felépített hatalmi bástya.
A Fidesz hosszú ideig úgy félt Budapesttől, mint ördög a tömjénfüsttől. A budai polgárság, amely egykor a párt legfőbb támasza volt, most mintha elfordult volna tőle. Az ezredfordulós időszak ígéretei, amelyek egy önálló, szabad és erkölcsi mércével rendelkező, művelt társadalmat festettek le, most eltűnni látszanak a Fidesz által felépített narratívából. Emlékszem, milyen sokan várták Orbán Viktor beszédeit, amelyek akkora lelkesedést váltottak ki, hogy szinte minden egyes politikai esemény Kossuth terét megtöltötte. A fiatal generáció is reménykedett egy alternatív úton, amely a nemzeti nagyságot és büszkeséget ígérte.
Ma viszont a Fidesz alig töltötte meg a Szentháromság teret. A város szívében a tömeg nagy része pusztán katasztrófaturistaként vagy újságíróként bukkant fel, hiszen az esemény nem kelthetett nagyobb érdeklődést. Orbán Viktor pedig nem tudta megidézni azt a varázslatot, amely egykoron jellemezte a rendezvényeit. Szavai ezúttal nem hoztak új reményt, csupán azt ígérte, hogy elkerülhetjük az Armageddont, ha ők maradnak hatalmon.
A kampány zárásakor a budapesti szavazók körében a két párt közötti különbségek élesebben rajzolódnak ki. A tömeg, amelyet Magyar Péter a 34 ezer lakosú Vácon mégis képes volt megmozdítani, szemben Orbán 1,7 milliós Budapestre irányuló marketingjével, a kontraszt szembetűnő és szomorú. A fiatalok és középkorúak, akik a Rendszerbontó nagykoncerten élvezték a szórakozást, érezték a társadalmi változás irányát, és nem a kormány által predesztinált jövőt akarták követni.
A választások mögötti félelmek és téveszméjük
A kampány végén nyilvánvalóvá vált, hogy sokakat foglalkoztatott a kormány várható reakciója. A közvélekedés szerint a Fidesz rendkívüli állapotot hirdethetett volna meg, ha a helyzet igazán kifordul a srácok kezéből. Magyar Péternak indulását is ellehetetleníthette volna akár a titkosszolgálatok bevonásával. Noha a Fidesz már számos határt átlépett, nem lépheti át azt a vonalat, amely után a legitimitása megszűnik. A választási körzetek gátlástalan átrajzolása és a különböző politikai játszmák nem járták el a végső lépést.
Érdekes megfontolni, hogy sokan azt hiszik, a sikeres kampány mögött csak korrupció és alku van. De Magyar Péter esete egyértelműen megmutatja: ha valaki képes végigcsinálni egy elnöki kampányt, annak erős jellemére és elkötelezettségére építhetünk, hiszen ő már a legnagyobb kihívásokkal nézett szembe, és ha így sikerült, akkor a kormányzás terén is sikerrel járhat.