B. Szabó János és a Magyarságkutató Intézet kihívásai
B. Szabó János történész számára meglepetésként érkezett a 2023-as felkérés, hogy vezesse a Magyarságkutató Intézet (MKI) történeti kutatóközpontját. A kinevezés különös jelentőséggel bír, hiszen korábban több nyilvános konfliktusa volt az intézet vezetésével, különösen a Pozsonyi csatatér animációs filmje és a Királyok és szentek kiállítás körüli botrányok miatt. Az MKI, amely a magyar kutatás színterének jelentős szereplője, azóta jelentős átalakuláson ment keresztül, éppen a felkérése előtt, amelynek hátterében a Kásler Miklós vezette új vezetőség állt.
A váltás és az új irány
2023 tavaszán a Magyarságkutató Intézet életében lényeges változás történt, az új vezetés alatt lezárták az intézményt jellemző, Horváth-Lugossy Gábor nevével fémjelzett időszakot. Ekkor derült ki, hogy a közvélemény megítélése az intézetről eltérő, ami összetűzésekhez vezetett. Az MKI nyilvánosan is elhatárolódott a pozsonyi csatás narratívától, új irányvonalat keresve a kutatási stratégiájukban.
Politikai vonatkozások és elvárások
B. Szabó János hangsúlyozza, hogy kutatóként pozicionálta magát, és nem számított arra, hogy politikai szereplővé válik. Felvetése szerint a kutatói intézet vezetése nem feltétlenül jelenti azt, hogy politikai elvárásoknak is meg kell felelni. Úgy érezte, hogy az ő vezetésével olyan értelmes munkát végezhetnek, amely a magyar bölcsészettudomány helyzetén is javíthat, és választ tud adni a társadalmi igényekre a magyar őstörténet iránt.
Tudományos felelősség és társadalmi haszon
B. Szabó véleménye szerint a magyar őstörténetet reálisan és tudományosan kell kezelni, mert sokak számára fontos kérdés. Hozzátette, hogy a Magyarságkutató Intézet képes részt venni az archeogenetikai kutatásokban, ám a történeti aspektusokat is fejleszteni kell. Elgondolásuk az volt, hogy a rendelkezésre álló forrásokat olyan projektekre használják, amelyek társadalmi hasznot hajtanak, bár az elképzelések nem teljesen valósultak meg azóta.
A vezetés megpróbáltatásai
B. Szabó János rámutat arra, hogy a pozíció számos kihívással jár, és nem mindig könnyű a tudományos szempontokat érvényesíteni egy politikai környezetben. A kételyek és nehézségek ellenére fontosnak tartja az ilyen kihívások kezelését, hiszen ez hozzájárulhat a kutatás színvonalához és a tudományos diskurzus gazdagodásához a magyar történeti és kulturális örökség terén.