„Fájdalmas tanulságok: A Szőlő utcai botrány és a fiatalok sorsa”
Schermann Márta rendező, aki több mint egy évtizede dolgozik speciális gyermekotthonokban, javítókban és utógondozói házakban, egy fontos kérdést vet fel a Szőlő utcai botránnyal kapcsolatban: ha azt a narratívát választjuk, hogy a javítóintézetben élő fiatalok bűnelkövetők, egy újabb Taigetosz ötletét idézzük. Mert a társadalom felelőssége, hogy ne hagyja el a legkiszolgáltatottabbakat.
Schermann tapasztalatai alapján a fiatalok, akikkel találkozott, egy különösen nehéz élethelyzetből érkeznek. Itt fontos hangsúlyozni, hogy senki sem válik bűnelkövetővé önszántából; sokan mély traumákkal küzdenek, melyeknek forrása a családjuk, a környezetük és a társadalmi egyenlőtlenség. A Szőlő utcai intézmény híre, amelyet megrázó fotókon keresztül ismerhetünk meg, éppen ezért fájó, hiszen a politikai diskurzus nemcsak kriminalizálja őket, hanem még inkább stigmatizálja is. Az intézmények bezártsága, a külső nézőpont hiánya hozzájárul ahhoz, hogy a közvélemény megbélyegezze a fiatalokat.
„Olyan emberekről beszélnek, akikről fogalmuk sincs”
Schermann Márta elmondja, hogy a közvéleménynek fogalma sincs arról, hogy mi történik ezekben az intézményekben. A politikai elit, akik a fiatalok sorsáról döntenek, gyakran teljesen elzárkózik a valóságtól. A társadalom sokszor úgy áll hozzájuk, mintha bűncselekményeikért kizárólag ők volnának a felelősek, nem pedig a rendszer, amely nehéz helyzetbe hozta őket.
„Ha azt mondjuk, hogy őket egyéntelenné tesszük, a Taigetosz gondolatával élünk” – fogalmaz Schermann. A fiataloknak szerintem lehetőségük kell, hogy legyen a fejlődésre, a beilleszkedésre, és nem a bűnözés folytatására. Ők is emberek, akik megérdemlik a támogatást és a megértést, de ehelyett gyakran csak a társadalom peremére kerülnek.
„Elhanyagolt fiatalok: A jövő generáció”
A Szőlő utcai incidens sokkoló részletei közé tartozik, hogy az új tanúk nem csupán a Juhász Péter Pál által elkövetett bántalmazásokról beszéltek, hanem más bántalmazókról is. A nevelési intézmények kapuján belépve Schermann tapasztalt néhány csodálatos pillanatot, de a szörnyű helyzetek és a traumatizáló élmények is visszatértek, mivel az ott dolgozók is emberek, ők is megsérülnek a fiatalok gyötrelme láttán.
A rendező kiemeli, hogy a helyzet, amelyben a fiatalok élnek, elviselhetetlen. Az intézményekben való rendszeres jelenlét, a drámai környezet és az elnyomó feltételek hatással vannak minden érintettre. Az ígéretes életpálya előtt álló fiatalokból gyakran válhatnak bűnözők, mint ahogy azt a Szőlő utcai ügy mutatja.
„Megoldás: Szellőztessük a zárt ajtókat”
Schermann véleménye szerint a jövő kulcsa a problémák nyílt kezelése. Az ajtóknak ki kell nyílniuk: az intézmények vonatkozásában fontos a külső szemlélet, a friss nézőpontok beáramlása. Szerinte nem az a cél, hogy a fiatalokat elzárják a világtól és a lehetőségektől, hanem éppen ellenkezőleg: lehetőséget kell adni a találkozásokra, új elképzelések és kapcsolatok kialakítására.
Az, ami most zajlik a Szőlő utcában, nem csupán a fiatalokról szól – hanem egy olyan rendszerről is, amely megengedheti magának, hogy elhanyagolja a legkiszolgáltatottabbakat. A közéleti diskurzusnak sürgetően szükségessé kell tennie, hogy a valóságot ne eltorzítva, hanem hitelesen tükrözzük vissza.
Ahhoz, hogy a jövő nemzedéke elkerülje a múlt fogyatékosságait, fontos, hogy cselekedjünk, hogy ne adjunk esélyt a stigma folytatásának.