Gandhi és a Bátorság: Tanulságok a Sikeres Politikai Mozgalmakból
Ranjay Gulati, a Harvard Business School professzora, új könyvében, „A merészség mikéntje”, tudományos keretek között vizsgálja a bátorság fogalmát, különös figyelmet szentelve annak alkalmazásának a munkahelyi és politikai környezetben. A könyv apropóján beszélgetés során felmerült a kérdés: Mi különbözteti meg a sikeres bátor politikai ellenállási mozgalmakat azoktól, amelyek elbuknak? Belemélyedve a témába, Gulati úgy fogalmazott, hogy a bátorság lényege a cselekvés a félelem ellenére. Ebből kiindulva a bátorság nem a félelem hiányát jelenti, hanem inkább azt, hogy felkészülünk arra, ami ránk vár.
Gulati részletesen kifejti, hogy a bátorságot a cselekvés határozza meg, még akkor is, ha elénk tornyosulnak a félelmek. Példaként hozta fel az ejtőernyős ugrásot: míg a felelőtlenség állapotában valaki ejtőernyő nélkül ugrana ki egy repülőből, a bátor ember alaposan felkészül – gondoskodik a szükséges felszerelésről, gyakorol, és tudatában van a kockázatoknak. Mindez tükrözi, hogy a félelem nem csökkenti a bátorságot, sőt, inkább motiváló erővé válik a cselekvés során.
Gulati könyvében a vállalatok működéséről is számos példát hoz, amelyeket az átlagember is hasznosíthat. A legtöbben nem lépnek be a munkahelyükre azzal a szándékkal, hogy „bátor” döntéseket hozzanak, mégis, minden munkavállaló számára fontos, hogy felfedezzék saját félelmeiket és gátlásaikat, amelyek megakadályozzák őket abban, hogy előrébb lépjenek. Gulati személyesen is tapasztalta a félelmet, amikor elkezdett írni, s a munka nehézségei ellenére a bátorsága révén létre tudta hozni azt, ami számára lényeges volt.
Innováció és Bátorság a Vállalati Kultúrában
A könyv egyik figyelemre méltó megállapítása, hogy a cégek sokszor természetes óvatossággal közelítik meg az újításokat. Egy nemrégiben végzett felmérés során a nagyszámú megkérdezett 95%-a jelezte, hogy a munkahelyén nehéz innoválni, míg háromnegyedük azt tapasztalta, hogy az új ötleteket vagy közönnyel fogadják, vagy nyíltan elutasítják. Gulati hangsúlyozza, hogy a szervezetek igénye az előírások és a struktúra követésére elfojthatja a kreatív impulzusokat.
Bár sok cég kiemelt figyelmet fordít a szervezettségre és az elszámoltathatóságra, ez könnyen ahhoz vezethet, hogy az alkalmazottak nem mernek megszólalni, ha aggályaik vagy javaslataik vannak. A probléma megoldása Gulati szerint az, hogy a vállalatoknak új környezetet kell teremteniük, amelyben a munkavállalók bátran megoszthatják ötleteiket és véleményüket. Az innováció bevezetéséhez tehát elengedhetetlen, hogy a bátorságot támogató kultúrát alakítsanak ki.
Ranjay Gulati szándéka ezzel a könyvvel nem csupán a tudományos diskurzus gazdagítása, hanem a bátorság fogalmának közérthetően történő bemutatása, amely mindannyiunk számára tanulságos lehet, függetlenül attól, hogy a munkánk, a politikához való viszonyunk vagy a hétköznapi élet kihívásaival szembenézve szeretnénk bátrabbá válni.