PVC-pogácsából utánozhatatlan hangzás: így készülnek a hanglemezek Európa egyik legnagyobb gyárában
Pár évtizeddel ezelőtt szinte mindenki fekete korongokon hallgatott zenét, ma már inkább a gyűjtők szokása ez. A gyártás is néhány lemezgyárra korlátozódik. Betekintettünk egy lengyelországi üzembe, ahol kiderült, hogyan készülnek a korongok, és miben mások, mint 30-40 évvel ezelőtt.
A dél-lengyelországi Boleslaw szélén, egy gyártelepen működik a Takt, Európa egyik nagy lemezgyártó vállalata. A bejáratnál már a belépéskor arra kérik a látogatót, hogy kapcsolja ki a mobilját. A tiltás oka itt nem a zavaró csengőhang vagy a feledékeny mobilhasználó, hanem az, hogy még a készülék rezgése is bezavarhat, amikor mesterlemez készül.
Az a helyiség ugyanis, amely előtt a látogató megáll, a gyártás szempontjából a legkritikusabb pont: itt vésik rá a beérkező felvételeket a mesterlemezekre. Mindez 2026-ban épp olyan archaikusnak tűnhet, mint egy szalagos magnetofon a stúdió sarkában – utóbbi azonban már csak dekorációként van jelen, a vinil viszont élő műfaj. A 2024-ben 1,2 milliárd dolláros piac az elemzők szerint az évtized végére megduplázódhat, ahogy a zenekedvelők újra felfedezik azt az élményt, hogy kézben is tarthatják a zenét, amit hallgatnak.
A Taktot 1991-ben alapították, akkor még szó sem volt a fekete korongok készítéséről: a cég kazetták gyártásával foglalkozott. Hat évvel később csatolták hozzá a digitális lemezek – audio- és videó-CD-k, CD-ROM-ok – gyártását, egy évvel később pedig a DVD-két. A vinilek nyomását csupán 2016-ban vették fel a tevékenységek közé.
Míg a szülők generációja épp túl akart adni a régi korongokon, és sokan örültek annak, hogy a zene egy kis dobozban is elfér, a megmaradt maroknyi vinilhívő mellett felnőtt egy újabb nemzedék, amely ismét élvezetet talált a csillogó fekete lemezekben és azok hangzásában.