A gin és meglepő barátai – hét tipp a gin-tonikon és a Negronin túl
A gin alapvetően semleges ízű tiszta párlat, amelyet különféle gabonákból, jellemzően árpából, rozsból vagy kukoricából készítenek, majd fűszerekkel kombinálják – ezek közül a legjellemzőbb a borókabogyó. Bár hasonló párlatokat korábban is készítettek, a gin történetét a 17. századhoz, felfutását pedig a harmincéves háborúhoz szokás kötni. A hagyomány szerint az italt Hollandiából eredeztetik, ahol egy Sylvius de Bouve nevű gyógyszerész a szervezetet tisztító gyógyászati termékként indította útjára.
A háborúban a hollandok mellett harcoló angolok hamarosan észrevették, hogy szövetségeseik, akik a gin akkori nevén ismert „genevert” itták a csaták előtt, később rendkívül bátran harcoltak. Az italt a hollandok szinte mindenhová szállították, Angliában pedig olyannyira elszabadult a ginfogyasztás, hogy egyes beszámolók szerint mintegy nyolcezer, többnyire házi főzde működött egészen addig, amíg az előállítást 1751-ben szabályozták, és onnantól gyakorlatilag bárki nem adhatott el bármilyen párlatot ginként.
Manapság az egyik legfontosabb, uniós szintű előírás, hogy a ginként árult italnak legalább 37,5 fokosnak kell lennie. Mivel a gin alapvetően semleges ízű, a forgalmazók szabadon engedhetik a fantáziájukat, és ezt meg is teszik.
A gin népszerűsége némileg megkopott, de így is bőven a keresleti élmezőnyben van, és a piacok további felfutására számítanak. A FutureMarket Insight befektetési cég számításai szerint a gin piaca a 2025-ös 15,7 milliárd dollárról idén 16,5 milliárd dollárra nő, az eladások stabil növekedésével pedig 2036-ra már 26,4 milliárd dollárt érhet.
Klasszikus koktélok
Habár isszák tisztán is, a gint a legtöbb esetben valamivel keverve fogyasztják. A legklasszikusabb a gin-tonik, amely lényegében minden bár vagy szeszes italt felszolgáló vendéglátóhely itallapján szerepel, és különösebb nehézség nélkül elkészíthető otthon is: gin és tonik keveréke valamilyen citrussal és jéggel. Ezen a téren azonban komoly viták alakulhatnak ki arról, milyen márkájú gint érdemes használni, sőt még az is veszekedéshez vezethet, melyik tonik a legjobb.
Örök érvényű koktél a martini, amely már egy fokkal bonyolultabb elkészítést igényel, de távolról sem megugorhatatlan feladat. Az alapját jelentő gin mellé száraz vermutot kevernek, egyes receptek szerint még vodka is kerül a keverékbe, dísznek pedig olívabogyót vagy citromhéjat kaphat. A martini legjobb marketingese alighanem James Bond volt, akinek ez a kedvenc itala, és a pultosnak mindig külön kiemelte, hogy rázva és semmiképp sem felkeverve kéri. Hozzáértők szerint azonban a két elkészítési mód között érdemi különbség nincs: jó alapanyagból jó martini lesz, és valószínűleg csak a kém megalkotója, Ian Fleming akart emlékezetes mondatot adni a szereplő szájába.
Szintén nem hiányozhat egy bárpult kínálatából a klasszikus negroni, vagy annak valamilyen házi csavarral elkészített változata. Az alapvetés egyenlő arányban gin, édes vermut és Campari, jéggel és citrushéjjal díszítve. Attól függően azonban, melyik országban és melyik vendéglátóhelyen készítik, nagyon eltérő lehet, amit negroniként felszolgálnak.
Tengerparti életérzés
Szokatlan ízvilággal bír a tengerparti gin.