VAJON FÁJT VOLNA A NEMZETNEK, HA NEM Ő KAPJA A NOBELT?
Az irodalmi Nobel-díjat Krasznahorkai László december 10-én veszi át Stockholmban. A műveinek szerkesztője, Szegő János mesél közös munkájukról, az író belső emigrációjáról, a függetlenséghez való ragaszkodásáról, alázatos alkotói módszeréről, valamint fokozódó nevettető kedvéről.
A beszélgetés során Szegő János kifejti, hogy Krasznahorkai érzékeny személyiség, aki mindig is távol tartotta magát a nyilvánosság zajától. A Nobel-díj bejelentésekor érthető, hogy a heves érdeklődés miatt óvatosan reagált: „Ez több mint katasztrófa!” – idézte anekdotájában Samuel Beckettre utalva, aki szintén hasonló módon reagált aranyérmére. Krasznahorkai, aki a magánélet védelmére helyezi a hangsúlyt, most egy hatalmas közönség figyelmét vonzza magára.
A bújócska, amit jellemzően játszik a médiával, megjelenik új regényében, a „A magyar nemzet biztonsága” című műben is. A könyvben az író alakja összekeveredik valakivel, és a halálhírét keltik. A szerző nevének helyes kiejtése is folyamatosan nehézséget okoz, még a magyarok számára is. Szegő János hangsúlyozza, hogy Krasznahorkai számára nem új az intenzív érdeklődés, hiszen korábban a Nemzetközi Booker-díjat is elnyerte. A feszültség azonban most sokkal fokozottabb, mint valaha, hiszen a díjjal járó kíváncsiság akadályozhatja továbbra is az író munkáját.
A Nobel-díj bejelentése és reakciók
Szegő János számára a hír hihetetlen érzést keltett. Amint a svéd titkár kimondta Krasznahorkai nevét, azonnal átkerült egy másik valóságba: „Már a László hallatán átkerültem egy másik valóságba” – mondta. Ekkor hirtelen összekapcsolódott a művek hőseivel, úgy érezte, mintha magával a díjnyertessel vált volna egy szintre.
Krasznahorkai beszédében, amelyet december 7-én mondott a Svéd Királyi Akadémia ülésén, szimbolikusan említi a „szárnyukat vesztett, köztünk hétköznapi ruhában járó, néma angyalok” metaforáját. Az író tudatosan fűzi össze az angyalok képét és a mindennapok hőseivel folytatott párbeszédet. A Nobel-beszéde egyszerre foglalja magában életművének esszenciáját, alapvető feszültségeit és mélységeit, ahogy a különböző szinteken haladunk a létszerűtől a földalatti világig.
Olyan dialógusok, amik megkérdőjelezik a világunkat
Szegő folytatja, hogy a címzett angyalok jelentése nemcsak irodalmi elem, hanem szubjektív élmények összessége is. A Berlinben találkozott események, ahol a clochard és a rendőr szerepei összemosódnak, további gondolkodásra ösztönöznek. A méltóság és a lázadás találkozását felfedezni a végtelen alagutak világában komoly kihívás, ami az olvasót is intellektuálisan megragadja.
Az író beszéde megjeleníti Krasznahorkai életének sokszínűségét, holott a világ sokáig elkerülte a figyelmét. Az életmű dicsősége részben annak is köszönhető, hogy Krasznahorkai mentes a közönség elvárásaitól. Az író szándékosan reagál az őt körülvevő valóságra, így minden szó a mély jelentésvisszaverődés tükrében kerül bemutatásra.
Az elnyert Nobel-díj nem csupán egy újabb kitüntetés, hanem egy új kezdet, amely Krasznahorkai számára lehetőséget ad arra, hogy különböző dimenziókat tárjon fel az olvasók előtt, miközben hű marad művészetéhez és gondolataihoz.
Ahogy Szegő János mesél, úgy egyre inkább világossá válik, hogy Krasznahorkai László megérdemli ezt az elismerést, hiszen nemcsak irodalmi mestersége, hanem emberi méltósága is megérint mindenkit, aki nyitott a világ csodáinak felfedezésére.
Forrás: hvg.hu/360/20251209_Krasznahorkai-Laszlo-irodalmi-Nobel-dij-Szego-Janos-szerkeszto-interju