Trump nem fogja megmenteni Ukrajnát, de Le Pen győzelme még súlyosabb következményekkel járhat
Marine Le Pen esetleges jövő évi francia elnöki győzelme alapjaiban rengetheti meg az Európai Unió Ukrajna-politikáját – figyelmeztet a Guardianben megjelent kommentárjában Mujtaba Rahman, az Eurázsia Központ washingtoni kockázatelemző intézet európai igazgatója. Az elemzés szerint az uniós vezetőknek sürgősen fel kell készülniük arra az eshetőségre, hogy a Nemzeti Tömörülés vezetője elvágja a Kijevnek nyújtott pénzügyi támogatásokat.
A szerző szerint a nagy dilemma nem az amerikai hozzáállásban rejlik, mivel az Egyesült Államok Ukrajna számára már nem olyan meghatározó partner, mint két évvel ezelőtt. Sokkal lényegesebb kérdés, mi történik akkor, ha fél év múlva Le Pen költözik be az Elysée-palotába.
Le Pen már jelezte, hogy fel kívánja függeszteni a kétoldalú anyagi segítséget, ennél is baljósabb azonban, hogy nem hajlandó növelni a befizetéseket a közös költségvetésbe, amivel az egész következő uniós büdzsét veszélybe sodorná, benne a Kijevnek szánt 100 milliárd eurót.
Egy ilyen elnökség bátorítást adhat olyan tagállamoknak, mint Olaszország, Spanyolország, Görögország, Ausztria, Magyarország és Szlovákia, hogy azok is visszafogják a támogatást. Ebből az következik, hogy nagyobb teher hárulna a Kijevvel feltétlenül szolidáris északi és nyugati államokra.
Le Pen várhatóan szembe menne Ukrajna EU-tagságával és az oroszellenes szankciókkal is, bár ebben a kérdésben nincs egyedül. Párizs így egyszerre ásná alá Ukrajna pénzelését, uniós belépését és a Moszkvával szembeni büntetőintézkedéseket.
Ha a Kreml rá tudná kényszeríteni akaratát a megtámadott országra, az megalázó vereség volna az ukránoknak, egyúttal humanitárius katasztrófát indítana be. A Donyecki-medencében sok tízezer civil kerülne orosz megszállás alá, ami tömeges letartóztatásokkal, emberek eltűnésével és kínzásokkal járna.
A terület átengedéséről népszavazást kellene tartani, ám szinte biztos, hogy az elutasítással zárulna. A következmény példátlan politikai válság lenne: az államfő vagy aláírja a mérhetetlenül népszerűtlen egyezséget, vagy lemond, akkor viszont a következő kormányra maradna, hogy betöltse a vákuumot.
Tiltakozók árasztanák el az utcákat, bírósági perek kezdődnének, és a szerződést aláíró politikusok elvesztenék hivatalukat. A befektetők és az adományozók kivonulnának a gazdaságból, nem működnének közre a helyreállításban. Milliók indulnának el nyugat felé, sok katona pedig gerillaháborút indítana. Moszkva mindezzel alighanem ürügyet kapna a háború felújítására.
Az elárultatás érzése a Nyugat és a saját vezetés ellen fordítaná a lakosságot, az oroszok viszont lélegzethez jutnának, hogy rendbe tegyék a hadsereget és a gazdaságot. Vlagyimir Putyin orosz elnök így rövid szünet után ismét támadhatna. Európa szomszédságában egy megroppant, megkeseredett, állig felfegyverzett állam maradna, mögötte a felbátorodott Moszkvával.
Ehhez azonban az Egyesült Államoknak teljesen le kellene állítania a hírszerzési adatok továbbítását és a fegyverszállításokat, Európának pedig be kellene szüntetnie Ukrajna pénzügyi megsegítését, miközben az oroszoknak jelentős hadműveletet kellene indítaniuk. Ez a három tényező együtt rendkívül valószínűtlen.
Putyin stratégiája azonban mindig az volt, hogy tovább bírja, mint a Nyugat, és politikailag érje el azt, amit a fronton nem tud. Ez most kivitelezhetőnek látszik, mert jövőre olyasmi történhet Európában, ami miatt a földrész saját, Oroszország legyőzését célzó stratégiájának gyenge láncszemévé válhat – mutat rá Rahman a Guardianben.