„Az ország döntéshozói lemondtak rólunk, de hogy magyar vagyok, azt senki nem tudja elvenni tőlem”
Láng Annamária, aki Európa egyik legrangosabb színházában, a bécsi Burgtheaterben dolgozik társulati tagként, különleges szerepet játszik a nemrégiben Magyarországon is bemutatott „Josef Mengele eltűnése” című filmben. A filmmel kapcsolatban úgy nyilatkozik, hogy a büszkeség érzése számára ismeretlen, mégis hihetetlen utazása során sok nehézséggel kellett megküzdenie. Az interjú során a rendezői koncepciókról, a biztonságról és a mindennapi túlélés kihívásairól beszélgettünk.
A filmet Kirill Szerebrennyikov rendezte, aki Oroszország jelentős színházi alkotója volt, mielőtt Putyin rendszere politikai okokból üldözni kezdte volna. Szerebrennyikov, aki az orosz állam által kisemmizve és elítélve él, most menekülőként próbál érvényesülni. Filmjei világszerte népszerűtlenek lettek, Cannes-tól Chicagón át a legfontosabb fesztiválokon is ünneplik őt.
A „Josef Mengele eltűnése” című film a híres auschwitzi orvos háború utáni dél-amerikai bujkálására fókuszál, felfedve nemcsak Mengele, hanem az őt segítő magyarok életét is. Az alkotás nem csupán egy történetet mesél el, hanem megpróbálja bemutatni, hogy a történelem milyen szoros kapcsolatokat formálhat. Ebből a megközelítésből Láng Annamária színészi teljesítménye különösen jelentős, hiszen a karaktere, Gitta Stammer, kulcsszerepet játszik a halálkamara orvosának menedékhelyén.
Láng Annamária, aki 1975-ben Mátészalkán született, először a Krétakör Színház tagjaként vált ismertté, ahol éveken keresztül dolgozott. A Burgtheaterbe 2019 óta tartozik, mint egyedüli magyar művész. Bár elismeri a sok munkát és áldozatot, amit karrierje megkövetelt, a büszkeség érzelme, mint mondja, gyakran elkerüli.
„Hogyan került Kirill Szerebrennyikov látóterébe?” – kérdezzük. Láng Annamária felel: „A casting direktor egy korábbi bécsi előadásomban látott meg, de már ismert volt előttem, hiszen a Krétakörrel az ő fesztiválján játszottunk Moszkvában. Olyan szereplőt keresett, aki tud magyarul és németül is, hiszen a karakterem németül kommunikál Mengelével, a családjával viszont magyarul.”
Különös élmény volt számára játszani a lecsúszott proli karaktert. Az alkotás folyamán különösen érzékeny volt a részletekre, mint például a dohányzás, amely egy konkrét, erőteljes atmoszférát teremtett. A Dél-Amerikában forgatott film sok szempontból eltért az elvárásaiktól: „Most, hogy rákérdez, nagyon élveztem ezt a munkát. Dél-Amerika képét sokan a meleg, napfényes tájakra korlátozzák, pedig a valóságban hideg és zord körülmények között forgattunk.”
„Luxusnak tartom, hogy mindenki tudja a dolgát és hagyja, hogy dolgozzak, mivel a körülmények nem mindig adják ezt meg” – fűzi hozzá, amikor a forgatás körülményeiről beszél. Az orosz rendező története, mint hangsúlyozza, nyomot hagyott benne, hiszen nemcsak a film, hanem Szerebrennyikov sorsa is elgondolkodtató.