Nyilvánosságra került a NER 33 mutyigyanús ügye, amelyet már vizsgál a vagyonszerzési hivatal
Az Orbán-kormány korrupciós módszerei a jelek szerint nem voltak túl bonyolultak: a közpénzek elsíbolásának mechanizmusa néhány kaptafára készült. Ha egy-egy ügytípusban a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és -védelmi Hivatal akár csak egyetlen esetet is feltár, a „mintadarab” alapján az ügyészség akár sorozatban indíthatna büntetőeljárásokat. Infografikán mutatjuk az összes ügyet.
Az NVVH új elnöke és a tipizálás jelentősége
Unger Anna, az NVVH újdonsült elnöke – aki tekintélyes jogászokat utasított maga mögé a posztért folyó versenyben – éppen azzal a kutatói attitűddel váltotta ki a kezdeti kritikákat, amellyel a nem túl távoli jövőben is meggyorsíthatja a sokak által várt elszámoltatást. Mint a hivatal vezetője egy nemrégiben megrendezett pódiumbeszélgetésen kifejtette, „a NER lustasága miatt” az elmúlt 16 év korrupciós mechanizmusainak nem alakult ki széles spektruma. Ha ez így van, akkor talán a látszólag egyedi ügyek feltárása sem lesz olyan bonyolult, mint elsőre tűnik.
A tipizálásban sokat segít, hogy Unger még „mezei” politológusként, egyetemi oktatóként a Nemzeti Együttműködés Rendszerének négy szakaszát már sikeresen körülhatárolta abból a szempontból, melyikben milyen módszerrel talicskázták ki a közpénzeket.
A NER–1 időszaka: jogi úton elért piactorzítások
Az első etapban, a NER–1 időszakában az Orbán-kormány jogilag teremtette meg annak lehetőségét, hogy belenyúljon a piaci folyamatokba. Ennek eklatáns példája volt, amikor a kormány 2011-ben az adószabályok átalakításával, például az Erzsébet-utalvány kedvezményes adózásának bevezetésével kiszorította a piacról az addig jelen lévő konkurens étkezésiutalvány-kibocsátókat, a Sodexót, az Edenredet és a Le Cheque Déjeuner-t. Az Európai Bíróság 2016-ban ugyan kimondta, hogy ez súlyosan piactorzító és törvényellenes volt, de még az is az adófizetők pénzébe került, mert 2019-re már a kártérítést is megítélték az utalványos cégek külföldi tulajdonosainak, ami mintegy 50 milliárd forint közpénz kidobását jelentette.
Unger Anna az ilyen, alapvetően jogi úton elért piactorzító intézkedések közé sorolja a bankadó bevezetését és a plázatörvényt is, valamint a NER–1 végén kiosztott dohánykoncessziókat.