Vita a különadókról: nem minden teher indokolatlan
A banki és más különadók eltörléséről szóló javaslatok kapcsán érdemes különbséget tenni az egyes adók indokai között – hangzik el egy volt bankvezető elemzésében. A szerző szerint a különadó nem feltétlenül közellenség, ha olyan meg nem szolgált nyereséget sújt, amely a verseny korlátozásából vagy egyéb piaci anomáliából fakad, ugyanakkor nem minden magyarázat elfogadható a kivetésére.
Az írás az OTP első számú vezetőjének egy konferencián elhangzott beszédéből indul ki, amelyben a bankvezető partnerséget ajánlott a kormánynak, cserébe igazságos teherviselést és kiszámítható környezetet kért. A beszédben az is elhangzott, hogy a bankoknak nehézséget okoz a befektetői hozamelvárások teljesítése. Nemrég egy televíziós műsorban egy neves közgazdász professzor érvelt a különadók azonnali kivezetése mellett.
A szerző szerint félretehető az a kérdés, mitől lenne igazságos a 9 százalékos vállalati nyereségadó, mennyire megbízhatóan méri a befektetői hozamelvárás a vállalati értéket, illetve szükség van-e a bankszektor együttműködési ajánlatára a gazdaságpolitika számára. Mindhárom kérdésre tagadó választ ad.
Magától értetődő, jogos elvárásként említi ugyanakkor, hogy a gazdaságpolitika kiszámítható legyen, és az állam tartózkodjon az ötletszerű gazdasági beavatkozásoktól. Az elmúlt időszakban az ilyen ötletek színes kavalkádjával lehetett találkozni – a költségvetés szorult helyzetétől a külföldi szereplőknek felrótt mohóságig –, amelyre a büntető adó vagy más eszköz indokoltnak tűnhetett, ha a kormány politikai vagy egyéb céljainak megvalósulását remélte tőle.
A nyitott kérdés így az marad: minden különadó – a szakzsargonban Robin Hood-adóként ismert eszköz – értelmetlen és káros, vagy ez az indokoktól függ.