Száz éve járt Magyarországon Rabindranáth Tagore
Száz évvel ezelőtt, 1926. október 26. és november 12. között tartózkodott Magyarországon Rabindranáth Tagore, az első Európán kívüli Nobel-díjas író. A nagy világjáró indiai költő, prózaíró, festő, zeneszerző, filozófus és szociológus útját lelkes tömegek követték, de a politikai színkép legkülönbözőbb pontjain álló kritikusai is akadtak.
Három ország himnuszának szerzője
Tagore 1861. május 7-én született Kalkuttában egy előkelő brahmin család palotájában. Tizenhárom testvére között is akadt több művész. Anyja fiatalon meghalt, apja állandóan úton volt saját új vallási irányzatát szervezve, így a fiút leginkább a szolgák nevelték. Tagore imádott olvasni és messzire elbolyongani, az iskolai nevelést nemigen tűrte. Testvérével járt úszni, kirándulni, gyakorolta a dzsúdót és a birkózást, tanult rajzolni, anatómiát, földrajzot és történelmet, valamint irodalmat, matematikát és szanszkrit nyelvet, de legjobban az angolt szerette.
Művészet a palotában
A palotában élénk kulturális élet folyt, több folyóirat szerkesztősége is ott működött, színházi játékokat, klasszikus nyugati és bengáli zenét mutattak be a házban. Egyik bátyja tekintélyes filozófus és költő, egy másik komponista és drámaíró, egy harmadik regényíró volt. Ebből a termékeny talajból nőtt ki Tagore életműve: ötven verseskötet, 19 regény, mintegy 40 színdarab és táncdráma, 2000 dal, valamint számos filozófiai és szociológiai tanulmány.
Hagyományőrző újító
Tagore szintetizálta a klasszikus bengáli lírát a bengáli népköltészettel. Verseinek, dalainak sajátos bengáli ritmusa és a hagyományok szigorú értelmezésétől elszakadó szövege frenetikus hatást ért el, és ma is igen népszerű a bengáli nyelven olvasók körében. Műveiben a jelenkor politikai és magánéleti kérdéseivel, az emberi szenvedélyekkel, kiváltképp a szerelemmel foglalkozott. Fiatalkori szenvedelmein túljutva kifejezetten elítélte a nacionalizmus különböző formáit, és a Gandhi-féle ellenállással szemben a kulturális együttműködésnek, az egymástól tanulásnak, a keleti és nyugati kultúra összekapcsolásának a híve volt. Elítélte az imperializmust, a gyarmatosítást és a kapitalizmus pénzközpontú világát is.
Angliai tanulmányok és család
Tagore 17 éves koráig tudta megúszni a rendes iskolai tanulmányokat. Apja ügyvédet akart nevelni belőle, és 1878-ban elküldte Angliába jogot tanulni, de nem túl sokáig tanulta; sokkal inkább Shakespeare-t és a brit népek énekeit tanulmányozta, amelyeket később beépített zenei világába. 1880-ban hazatért; nyugati tapasztalatai meghatározók voltak későbbi művei és politikai felfogása szempontjából, és megalapozták Kelet és Nyugat békés, harmonikus együttélésének eszméjét. 1883-ban feleségül vett egy tízéves, szintén magas társadalmi állású lányt, aki 29 éves korában halt meg, öt gyermeket szülve, akik közül kettő nem érte meg a felnőttkort.
Ásram és iskola Sántinikétánban
Az 1890-es évek jelentős részében Tagore egy hatalmas földbirtokot igazgatott; ez volt a legtermékenyebb korszaka. 1901-ben Sántinikétánban megalapította saját ásrámját, spirituális menedékhelyét, ahol reformiskolát nyitott hatalmas könyvtárral. Ekkoriban halt meg felesége és két gyermeke. Amikor már külföldön is számontartották, műveit félreértve és félremagyarázva egy harcos mozgalom szolgálatába állították, és Tagorét csaknem perbe is fogták, de tisztázta magát.
Balatonfüredi emlékek
Ha India rendkívül termékeny összművészét és polihisztorát nem marasztalta volna Magyarországon a szíve, ma aligha lenne Balatonfüreden fája, szobra és sétánya. Tagore művei minden olimpián háromszor hangzanak el, mivel három ország – India, Banglades és Srí Lanka – himnuszának szerzője.