Az olasz vasút sikere: így kell uniós pénzt elkölteni
Az olasz nagysebességű vasúthálózat új mérföldkőhöz érkezett: a dél-olaszországi régiók fejlesztése végre valóságos lendületet kap. Nápoly és Bari között 145 kilométer hosszú, kétvágányú vasútvonal épül, amely hatalmas előrelépést jelenthet a térség számára. Az utazási idő a jelenlegi négy óráról két órára csökken, miközben a projekt összesen tizenhat új állomást – köztük teherpályaudvarokat – hoz létre.
Ez a beruházás nem pusztán az infrastruktúra korszerűsítéséről szól. Az Appenninek alatti alagútfúrások és a vidék arculatát formáló betonépítmények kézzelfogható példái annak, hogyan lehet a gyarapodást összehangolni a régiók szükségleteivel. Az FS állami vasúttársaság a következő évtizedben hatalmas összeget, 60 milliárd eurót önt a dél-olasz vasúti hálózat fejlesztésébe, amelyből a Nápoly-Bari vonal hatmilliárd eurós költségvetésének negyedét az EU állja a járvány utáni helyreállítási alapból.
Bár a projektet pozitív szemlélettel tekinti minden érintett, nehéz figyelmen kívül hagyni az olasz bürokrácia régi démonait. A lassú és bonyolult engedélyezési folyamatok újabb és újabb akadályokat gördítenek az elé, hogy végre valami igazán nagyot alkossanak. Hiába számít az uniós támogatás, a törvényhozás bénultsága és a késlekedések könnyen alááshatják a sikert.
Mégis, ez a kezdeményezés egy kiváló példa arra, hogy ha a szándék és az irány jó, akkor a régiók fellendítése nem utópia. Ez a vonal szó szerint összeköti a két tengert, új gazdasági és szociális kaput nyitva Dél-Olaszország számára Európa felé. A szakértők már most sikertörténetről beszélnek, miközben a terepen dolgozó munkások sziklaszilárd betonpillérek között építik fel a jövőt.
Az EU pénzét kreatívan használják – kár, hogy ez nem példaértékű
Olaszország koronavírus-járvány utáni válságkezelésének fontos szelete a helyreállítási alapok felhasználása, amelyből 700 milliárd euró áll rendelkezésre. Az ország a fő kedvezményezettje ennek az alapnak, mégis, a gazdasági sikerek nem lehetnek kizárólagosan az unió érdemei. A Rómában politikai tanácstalanságtól sújtott döntéshozók olykor mintha inkább véletlenül hoznának jó döntéseket, mint megfontolt stratégiával.
A bürokrácia és a politikai káosz által uralt országban az ilyen projektek az üdítő kivételek sorába tartoznak. Az FS mostani nagysebességű vasútfejlesztése azonban egy ritka pillanat, amely megérdemli a figyelmet. Ahelyett, hogy a bürokrácia spirálos útvesztőjében veszne el, az előrelátó koordináció és a körültekintő tervezés itt már-már példaképpé emeli a beruházást.
A Nápoly-Bari szakasznak azonban nemcsak az olasz régiók vérkeringésre gyakorolt hatása ígéretes. Az EU számára ez demonstrálhatja, hogyan képes egy jól szervezett program valós és hosszú távú változásokat előidézni egy olyan régióban, amelyet eddig csak az elhanyagoltság és az elvándorlás uralt. Az is nyilvánvaló, hogy bár a beruházásokat kísérő adminisztratív hibák felett nehéz szemet hunyni, ilyen fejlesztések mellett elkerülhetetlen szembe menni a hagyományos akadályokkal.
Kontrasztok és kihívások: a dél-olasz jövő lehetősége
A régi és az új világ a csillogó betonépítmények és az elmaradott falusi utak közötti kontrasztban elevenedik meg. Az infrastrukturális fejlesztés hangsúlyozásával a déli régióknak esélyük lehet kilépni a periféria árnyékából. A két város, két tenger összekötésének víziója azonban csak annyit ér, amennyit azok a cselekvők képesek hozzáadni, akik bátorítják a változást.
Az FS és a résztvevő építőipari konzorcium közös munkája válhatna a modellszerű európai városfejlesztés szimbólumává. Az olasz politika és adminisztráció viszont jelenleg nem különösebben tűnik alkalmasnak arra, hogy ilyen ambiciózus projekteket rutinszerűvé tegyen. Az olaszok megmutatták, hogy tudnak eredményt elérni megfelelő támogatással, a kérdés, hogy képesek-e ezt a lendületet megtartani hosszú távon.
Forrás: hvg.hu/360/20250511_hvg-olasz-gyorsvasut-napoly-bari-mezzogiorno-del-csillaga