Mi történik délután az edzésen?
A minap kiadott Gyermekvédelmi Diagnózis fontos látleletet ad a gyermekvédelmi rendszer állapotáról, ugyanakkor szinte alig esik szó benne arról a közegről, ahol több tízezer gyerek tölti mindennapjai jelentős részét felnőttek irányítása alatt: a versenysportról.
A jelentés nehéz olvasmány. Olyan képet mutat a magyar gyermekvédelmi rendszer helyzetéről, amellyel nehéz szembenézni. Szó van benne túlterheltségről, szakemberhiányról, férőhelyhiányról, a prevenció háttérbe szorulásáról, a jelzőrendszer működési zavarairól és a bántalmazások kezelésének problémáiról.
A dokumentum maga is hangsúlyozza, hogy a gyermekvédelem feladata nem egyszerűen az, hogy akkor avatkozzon be, amikor már megtörtént a baj. A veszélyeztetettség megelőzése, felismerése és a segítségnyújtás kezdeményezése ugyanúgy része kellene hogy legyen a rendszer működésének.
Különösen fontos megállapítása a jelentésnek, hogy a különböző szakmák együttműködése nem valósul meg megfelelően. Szó esik az oktatásról, az egészségügyről, a rendészetről, és arról is, hogy ezeknek a területeknek a képzéseiben nagyobb szerepet kellene kapniuk a gyermekvédelmi alapismereteknek.
A Diagnózis deklaráltan elsősorban a gyermekvédelmi rendszer állapotát vizsgálja, így nem várható el tőle, hogy minden olyan társadalmi közeget részletesen elemezzen, amelyben gyerekek megfordulnak. A jelentés ugyanakkor maga is túllép a gyermekvédelmi intézményrendszer szűk határain: amikor a megelőzésről és a jelzőrendszerről beszél, megjelenik benne az oktatás, az egészségügy és a rendészet, és hangsúlyosan foglalkozik azzal is, hogyan működnek együtt a gyermekekkel kapcsolatba kerülő intézmények és szakemberek.
A Diagnózis egyik fontos kérdése éppen az, hogy időben felismerjük-e a veszélyeztetettséget, megtörténik-e a jelzés, és rendelkeznek-e a gyerekekkel dolgozó felnőttek megfelelő gyermekvédelmi ismeretekkel.
És ezen a ponton válik feltűnővé egy hiány: a sport.